Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VII. Dávid mint író és szónok
74 DÁVID FERENC sággal. Keveset fejteget, logikájában sokszor téved; de annál halalmasabban kiabál „nagy fenszóval, . . . mint egy trombita, minden hallatára“. Néhány évvel Dávid prédikációi után jelentek meg Kulcsár György posztillái, „vagyis az evangéliumnak prédikáció szerint való magyarázatja“, és Bornemisza Péter rengeteg tömegű több rendbeli prédikációi. Amilyen rövidek és egyszerűek amazok, épp olyan hosszúak emezek; de egyik mű sem valami kiváló alkotás. Mégis amazok kedveltek voltak és az egyszerűbb prédikátoroknak jó szolgálatokat tettek ; emezek pedig erős polémiával szálltak síkra az immár lábra kapó katolicizmussal. A tipikus protestáns szónoklattól azonban messzire esnek. Kulcsár lagymatag, minden erő nélkül való előadásmódja, meg Bornemisza hosszú lére eresztett szószátyárkodásai mintha nem is a 16. században jöttek volna létre. S valóban mindketten közel rokonságban vannak az előbbi korok szónokaival, Bornemisza különösen még azért is, mert csaknem oly misztikus, mint valami középkori prédikátor. Kivált az ördög cselekedeteinek emlegetéséből soha ki nem fogy, sőt ennek kisértéseiről szóló beszédeit külön is kiadja. Még legjobban megközelíti Dávid Ferencet Telegdi Miklós, a katholicizmus első kiváló bajnoka, aki teljesen szakít a hagyományos katholikus szónoklattal és épp úgy a biblia és az okoskodás argumentumaival küzd, mint a protestáns szónokok, akik közül azonban éppen a gyöngébbek, de a legbuzgóbbak egyikével akaszkodik össze, Bornemiszával. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a 16. század legkiválóbb szónoka Dávid Ferenc. Biztosra vehetjük, hogy beszédeit hallgatói lelki épüléssel hallgatták, ha nem intette is őket egyre a jóra. Az volt a szónoknak is legfőbb vágya, hogy használjon hallgatóinak. De az érdemet nem tulajdonította magának, hanem Istennek. Nemcsak szónoki fogás, hanem igazán jellemző rá nézve, amit erre nézve mond : — Ha mit használtam avagy használok az Istennek gyülökezetiben, ez nem enyém, hanem az én Istenemé; ha pedig nem használok (mert esmerem az én gyarló és tudatlan voltomat) akaratom ellen lőtt, mert nem magam hasznát, hanem az Istennek gyülökezetinek építését akartam keresni. Ám zúgolódjanak, káromoljanak bátor engemet az én ellenségim, az világosságnak Atyja, az mi Krisztu-
