Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
V. A váradi disputáció
54 DÁVID FERENC pon megkezdett bizonyítást sorba magyarázva a Mélius fölhozta szentírási helyeket. Ezután a teremtett és nem teremtett angyalokról vitáztak épp úgy, mint Gyulafehérvárt is Mivel a vitakérdések ugyanazok voltak itt is, mint ott, természetes, hogy a disputácló anyaga is ugyanaz. A váradi vetélkedésnek hatása azonban sokkal közetlenebb volt, mint amazé, már csak a nyelv miatt is, bár észre vehető, hogy nyelvünk még nem mindenkor alkalmas a finoman kifejlett teológiai latin nyelv pótlására. Alig alkalmasabb azonban bármi is inkább arra, hogy a nyelvet fejlessze és hajlékonnyá tegye, mint az ilyen vitatkozás. Dávid és Mélius hosszú beszédekkel vitatkoztak és elég rendben, mikor Thordai Ádámnak, „vásárhelyi mesternek, fel fórra csuprocskája és meg mutatván kiírta elmécskéjét belévága és fecsegetésével [igy!] csacsogásával megháborítá a disputációtés közbe szakasztá.“ E kis intermezzo után Károlyi Péter Krisztus istenségének kérdését vetette föl. A fejedelem azonban arra volt előbb kiváncsi, ki legyen az Istennek fia. Károlyi nem akart a vitatételtől eltérni, de Mélius mégis meggondolta magát, hogy jó lesz engedni, azért rátér e kérdésre. A harmadik napon Krisztus öröktől való születésének tételét vitatják. Különösen kitűnik e napon Hellopeus Bálint, az egri pap, kiről Békés is elismeri, hogy a többinél jobban szól a dologhoz. Valóban ügyesen, élénken vitatkozik Dáviddal, de nem verheti le ennek tételét, mely arról szól, hogy Krisztus nem öröktől született az Atya állatából. A negyedik napon is ezt vitatják még és különösen Károlyi Péter harcol elég ügyesen. De Dávidot nem tudja legyőzni, pedig talán ekkor vitatták egyetlen sebezhető oldalát. Ugyanis Krisztus istenségét elismerte ő is; de azt állította, hogy csak akkor nyerte istenségét, mikor a szent Lélektől fogantatott. Az istenség fogalma azonban nem engedi meg, hogy ily időben lett Isten legyen. Ha tehát elfogadjuk azt, hogy Krisztus nem öröktől fogva egy az Atyával, hanem időben született, akkor logikusan istenségét is tagadni kell. Dávid ezt még nem tagadta, sőt vitatja! de csakhamar rájön logikátlanságára és az ember Krisztust tanítja. Az is mutatja, hogy ellenfelei mily szűk körben mozogtak, menynyire csak a szavakba kapaszkodtak, hogy egyikük sem vette észre Dávid okoskodásának ezt a fogyatkozását.
