Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)

V. A váradi disputáció

DR. KISS ERNŐ

55

Feltűnő, hogy Mélius alig vett részt az e napi vitában. Csak egyszer szólt bele azt vitatva, de csak pár szóban, hogy ők Krisztus emberségét nem imádják. Ám ekkor is megjárta; Dávid igen kurtán végezett vele;

— Péter uram, mikor a Sidóknak írt levelet ez elmúlt napokban magyaráznád, különben szóllasz vala akkor: emleközzél meg rolla. De az had járjon: mert Péter uramnak szokása ez, hogy csak hammar egyik beszédet az másikkal artzól csapja.

A vége felé Mélius mégis átveszi a szót és nagyhangon perorál. Történt e napon egy érdekes kiszólás is, Erdődi Gáspár nyíltan kifakadt, hogy egynéhányszor összegyűltek már nagy fáradtsággal és költséggel és mind ez óráiglan a vetélkedésnek nem lehetett vége, „mellyért nagy sokoknak lelki esmerete meg háborodott és a szegény kösség közét nagy romlás lőtt.“ Kéri azért ő fölségét, kényszerítse mindkét félt, „hogy ne az c agyoknak gondolattyából magyarázzák az írást és hogy ne keressék az ő magok tisztességeket és híreknek neveknek oltalmazzását, hanem az Istennek tisztességét. És immár vessenek valóba véget a visszavonásnak, hogy a szegény meg nyomerodot kösség ekképpen idestova ne hurcoltassék.“

Sok igazság volt e szavakban; de még Békés Gáspár se tudott ráfelelni egyebet, csak nagy lemondással ezeket:

— Igazakat mondasz, jó Gáspár uram. Az volna a módja, de látod, mit müveinek és miképpen kiki mind az ő tisztességét keresi.

Folyt is tovább a disputa. Az ötödik napra Mélius egy kis meglepetést tartogatott. Hosszú beszéddel kezdte, melyben felszólította Dávidot, bizonyítsa meg, hogy csak az Atya a teremtő, mert eddig nem bizonyította meg. Most immár ő bizonyítja be, hogy Krisztus ő magából való Isten, láthatatlan és halhatatlan, csak azt kívánja, hogy az ő atyafiai ítéljék meg mind az ő, mind a Dávid vallását. Békés észrevette, hogy e sok szóval nem akar egyebet Mélius, mint az auditoroknak a füleket bedugni. Meg is mondja ezt neki nyíltan, majd így folytatja:

— Azt mondod, hogy Ferenc uram még nem bizonyította, hogy csak az Atya legyen egyedül teremtő Isten Csodálkozom, hogy nem szégyenled, holott ő nyilván a Prophétáknak és Evangélistáknak írásaiból azt megbizonyította. Tü kedig semmit egyebet nem műveltetek, hanem csak sophistikálkottatok. És igazán mon-