Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
Bevezetés
10 DÁVID FERENC önálló országgá szervezkedett és fejedelmet választott magának. Ezzel lépett Erdély igazi történeti hivatásának útjára: védőbástyája lett a magyarságnak, ápolója a nemzeti szellemnek, fejlesztője nyelvünknek és irodalmunknak, igazi talaja a szabad szellemnek és védője az alkotmányos és a vallási szabadságnak. A XVI. század e politikai küzdelmei és szellemi áramlatai közt élt Dávid Ferenc. Működése arra az időre esik, midőn Erdélyben az állami élet már megállapodott alakot nyert és az aránylag békés fejlődés útja megnyílt. Ez a nyugodt idő épp oly kedvező volt Dávid Ferenc nagy elhivatottságára, mint az egész korszak szinte nyugtalan törekvése az igazság és szellemi szabadság után. A vallás kérdése nem szorítkozik csak az egyénre, hanem az egész társadalmi és politikai életet áthatotta. Elsőrendű kérdés volt, mely a legfontosabb politikai kérdésekkel egybefonódott. így érthetjük meg, hogy Dávid Ferenc a legszorosabb összeköttetésbe került fejedelmével, Magyarország választott királyával, János Zsigmonddal és az ő szellemének hatása érzik e kor sok fontos törvényén, melyekkel az állam a vallási ügyeket rendezte. De bár fejedelmének teljes bizalmával dicsekedett is, akkor sem vágyott a vallás ügyein kivüleső politikai szereplésre. Más hivatás állott előtte; annak élt egész leikével. Dávid Ferencben, mintegy gyújtópontban, e korszak egész szellemi élete benne volt. Tanulságos lesz ezt megfigyelnünk élete leírásában.