Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)

I. Dávid, mint Luther követője

I.

Dávid ferenc mint Luther követője.

A lutheránus vallás törvényesítése. — Bornemisza kísérlete. — A besztercei papság válasza. — Dávid Ferenc születése. — Dávid Gyulafehérvárt — A renaissance hatása. — Medgyes és Pesti. — Dávid Wittenbergben. — A szász városok reformációja. — Dávid itthon. — Stancaro föltünése. — Dávid és Stancaro. — Dávidot püspökké választják. — Dávid kolozsvári plébános lesz. - Kálmáncsehi Márton. — A szászok különválása a magyaroktól. — Dávid sikerei. — Fordulat gondolkodásában.

1551 julius hó 26.-án Erdélynek Kolozsvárt összegyűlt rendei jóváhagyták azt az egyezséget, melynek értelmében a bérces kis ország visszakerült Magyarországhoz, melynek trónján I. Ferdinánd ült.

Ferdinánd ismételve kijelentette, hogy élete egyik feladatának a luteránus vallás kiirtását és a régi egyház helyreállítását tekinti. Ám amint nem valósíthatta meg eme célját Magyarországon, nem boldogult vele Erdélyben sem. Hisz itt maga Martinuzzi is kénytelen volt beletörődni még 1548-ban abba az országos végzésbe, mely meghatározza, hogy a vallás ügye eddigi állapotában maradjon, ami a luteránus vallás elismerését jelentette. Sőt mielőtt Ferdinánd bármit is tehetett volna célja érdekében a nagy államférfiú halála után nyomban (1552) a katholikus és luteránus vallás egyenlőjogúságát mondták ki egy törvényben.

Hiába ültette most márFerdinánd király Bornemisza Pált, a veszprémi püspököt, az erdélyi püspöki székbe, még csak gátat sem tudott vetni Luther tanításának mind erősebb és erősebb terjedése elé. Maga a püspök megérkezése után azonnal rendelkezett, hogy papjait zsinatra hívja össze. Szét is küldte meghívó leveleit, melyekben keményen megdorgálja a papságot, hogy az Úr igaz vallásáról