Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
SOMMER JÁNOS KÖNYVE. 204 mutatja Báthori fejedelemnek az unitáriusok iránti érzületét . . . E tilalom zárta el a közönség elől Sommer Jánosnak Károlyi Péter ') müvére irt czáfoló feleletét, mely jun. 24 költ előszava szerint 1572. íratott s csak 1582. jelenhetett meg külföldön 2). E könyv nem Dávid Ferenczé, de életiratában nem mellőzhető, mert tartalma az ő 1571. magyarul megjelent két műve 3), némely pontjainak s főleg a Krisztus nem imádása tanának bővebb kifejtése4), a tudós közönség számára latinul, nagy görög nyelvi és bibliai ismerettel Írva, melyben a szerző Károlyi P. és más biblia magyarázók zsidó és görög nyelvi tévedéseire nem egy helyen rá mutat 5), s az ő felfogása szerinti akkori Unitárius Hitvallást is közli 8). Fő fontossága abban áll, hogy Dávid F.-nek elitéltetésekor egyik védoka az volt, hogy a Krisztusnak, mint természete szerint nem Istennek, Isten ként nem-imádása kérdése, az unitárius egyházban tényleg még 1570—72-n el volt döntve, ők akkor is e tanokat vallották, akkor mostani vádlója Blandrata is egyetértett velők, megtámadtatása tehát csak az ő elvesztésére keresett ürügy, Blandrata eljárása hittagadás. A könyv czélja Károlyi Péter említett műve megczáfolása, melyben Krisztus istenségét, némely isteni tulajdonságoknál fogva védi. Ezek egyike az imádás és segítségül hivás, a mi a II. könyv XII. fejezetében van tárgyalva. A kiindulási pont ez: „Krisztus természetére nézve nem Isten, nem az Izrael Istene, tehát az egyedül azt illető imádás őt nem illeti. 0 méltóságban minden emberek és angyalok felett van ; Pál szava [Róm. 14. 11.] előtte minden térd meghajoljon, nein imádásra néz, de őt, mint mindenek Ítélő biráját illeti; e szerint őt Úrnak és ítélőbirónak kell elismernünk. A segítségül hívás szó [invocatio] a szentirásban sokszor tiszteletet, önalávetést és a név megnevezését jelenti. Pál szerint Jézust segítségül hívni azt jelenti, hogy őt Úrnak nevezzük; szólásforma, mi annyit tesz, mint megvallani, hogy a Jézus, Krisztus, és ezt nem szégyenleni. Mondatik az Írásban: a ki hívja az Úr nevét, üdvezül. Ez kettőt jelent, hinni, hogy Krisztust az Atya Isten feltámasztotta, és hogy ő az Atya Isten dicsőségében vau. Más: segítségül hívni Jézus nevét s más: imádni az Istent; más: könyörögni valamiért ') Brevis, erudita et perspicua explicatio sat. Fennebb adva van czíme. Hagymási Kristófnak volt ajánlva, a kinek Dávid F. is ajánlotta 1571. irt egyik művét. Károlyi pártfogója alumnus-ának nevezi magát, kinek sok .jótéteményével élt. Az unitárius évkönyvekben az van följegyezve, hogy az ő költségén volt akadémiákon is. 2) Refutatio Scripti Petri Carolii editi Witebergao , scripta a Joanne Sommero Pirnensi, Rectore Scholae Claudiopolitanae in Transylvania. Jngolstadii. Ex Officina Petri Rauisii. Anno" cioioxxcii. 8. 3) Fennebb 180. lapon a 2. jegyzetben látható. 4) Az az Ingolstad Kolozsvár volt — jegyzi meg — de nem tanúsítja - Bőd Päer, Magyar Athenas 155. 1. 6) Látható a könyv 12., 23., 44., 102. lapjain. 6) Az Istenről 31—32, Krisztusról 33—34, a Ssentlélekről 171. lapokon.
