Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
DÁVID F. KFT ÖNVÉDELMI IRATA. 195 tanít — mily nyilvánvaló hamisságod. Megbocsáss, de róka módon mivel'ed, hogy két egyenetlen Istent akarsz Dávid F.-re kenni. Az ő vallásában ezt nem találod. 3) Felette igen eszes vagy, hogy a mit te gonoszul értesz és bolondul cselekeszel, David F.-re akarod kenni. 2) Elfogyott a meszetek, sárral rakjátok a falat, ha csak Justinusra hivatkoztok. :i) Azt mondjátok: A miket az Atya cselekszik, a Fiú is azokat cselekszi; az Atya örökkévaló, tehát a Fiú is az . . . Nem úgy van. Egyenlő cselekedetek nem tesznek egyenlővé. Mátyás király együtt kapált a szőlőben a budai kapásokkal, de azért a budai kapások nem voltak Mátyás királyok.4) Azt mondja Károlyi Péter: a Jehova név Krisztusnak is adatik, tehát ő is Isten. Nem következik — mond Dávid F. — Melius is Péter, Károlyi is az, de azért nem hiszi, hogy Károlyi magát Meliusnak merné mondani, mert minden megismerné, hogy bolondozik. °) Az egy bizony Istenről azt mondja az Írás, hogy az Ábrahám, Izsák és Jákob Istene s a mi Urunk Jézus Krisztusnak szent Atyja. Ámde a háromságos Isten nem Atyja Jézusnak, tehát nem is egy bizony és igaz Isten . . . „Hármat bizonyíts ez ellen Károlyi Péterko — mond Dávid F. - 1. hogy az egy bizony Isten nem Atyja Krisztusnak, 2. Krisztus a háromság Fia, 3. a Háromság egy igaz Isten.“ 6) Nem Isten a mit te tanítasz, Károlyi Péter, hanem lidércz és emberek leleménye ... De lássuk Károlyi többi nádkopjáit . . . 7) — mondja Dávid F. s polémiája más tárgyra tér. Az isteni tiszteletben való imádkozásnál is az Atya Isten és Jézus Krisztus istensége közötti különbségből indul ki. A mint nagyobb az Atya, a ki önmagától van, mint Jézus, ki az Atyától van: úgy nagyobb a tisztelet és imádás is, melylyel iránta tartozunk, mint a Jézus iránti, a kinek tiszteletét és imádását az Atya parancsolja. A világi bölcsek azt is meghomályosították — úgymond Dávid F. s mindkettőt egyenlővé tették. Isten kívánja, hogy a Fiút tiszteljük, de megmondja, miért? Mert az Atya neki adta élők és holtak felett az ítéletet és minden név felett való nevet adott neki; megparancsolta, hogy előtte minden térd meghajoljon és róla minden nyelv vallást tegyen ; mert a ki a Fiút nem tiszteli, az Atyát nem tiszteli. De az Atyát úgy tiszteljük, mint minden jónak eredeti kútfejét, a Fiút, mint a ki minden jókat ad, miket Atyjától vett. Az imádkozás formája is különböző. Krisztus maga mondja, hogy valamit az ő nevében kérünk az Atyától, megadja; de az sehol nincs parancsolva, hogy az Atyától a Fiú nevében kérjünk. Krisztus a keresztfán könyörög az Atyának: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet! de ez nem a Fiúnak. Az Atya Istennek az ó-testamentomban is könyörögtek, Krisztusnak nem . . . Az imádkozás módja is más. Krisztushoz, mint Közbenjáróhoz imádkozunk, Istenhez mint világosság Atyjához, lélekben, a Közbenjáró által. [Ján. 4. 14. vers] Krisztushoz imádkozva is az Atya Istent dicsőítjük, mert ő hagyta meg, hogy hallgassuk őt, benne higyjtink, tiszteljük és imádjuk . . . 8), de '), 2), 3), 4), 6), 6), ’) P-Q-S-Y íveken. 8) Aa ív, 1—3. levél. 13*
