Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
1Ő6 DÁVID F. Ht'MORA A VITÁKBAN. nem megfordítva. A ki valaki követét befogadja s tisztességet teszen neki, azt becsüli meg, a ki azt elbocsátotta, — így szól maga Krisztus tanítványaihoz. Hogy kell őt imádni ? megfejti az Isten igéje [Máté 2.]. Bementek a bölcsek a házba, találák a gyermeket az ő anyjával, s térdre esvén, imádák öt és megajándékozák; könyörgöttek hozzá a nyomorultak ; a tanítványok imádták azt, a ki a mennybe ment vala. ') Gondoljátok jól meg ezeket. . . A tiszteletben és imádásban is különbség van: az Atyáé önmagától van, a Fiúé az Atyától. Jézus maga mondja: az Atya nagyobb énnálamnál. Két játszi példát idéz érvül erre nézve Dávid F. Midőn a fejérvári vitában az Atya és Fiú egyenlősége fenforgott s Jézus e szava Czeglédi György ellen felhozatott, ő azt felelte: A mint a Fiú függ az Atyától, úgy függ [pendet, mert latinul folyt a vita] az Atya is a Fiútól. Atalános nevetés lett. E szép vallásról szép nevet is kapott magának, mert Függ [Pendet] Györgynek nevezték az egész országban. * 2 3) Másik példa, a mit Károlyi ellen hoz fel Dávid F. „Hármat együtt nem imádhatsz Károlyi Péter, mert nincs Közbenjáród ; külön nem lehet, mert ha egyiket imádod, a másikat mellőzöd, hanem ha úgy teszel, mint Ovidius prófétád, a ki Jánust és Geryont csinált Istenéből, azt tartván: akármelyiknek a szája egye meg a mézes pogácsát, mind csak egy gyomorba megy.“ [Aeneis 6. V.] s) A Szentlélekről nem szól, mert erről semmi parancsolat nincs a szent könyvben . . . Az akkori irodalmi viszonyokat érdekesen megvilágosító adatokat foglal magában e mű személyügyi utósó része. Dávid F. ellenészrevételeket tesz Melius és Károlyi némely észrevételeire és vádjaira. „Károlyi prédikáczióiban nemcsak szidalmaz minket és vallásunkat — mondja Dávid F. — de kérkedik is zsidó, görög és deák tudományával, minket pedig a pad alá bútat, mint a kik semmit nem tudunk . . . Mit mondhatnánk, ha ő, a jámbor, mindent tud, jele, hogy mi semmit se tudunk, mert ő előttünk eltanult mindent, semmit se hagyott nekünk. Esopussal is ez történt, mikor az ő bolond társait kérdi vala: mit tudtok ? azt felelték: mindent. “ 4) Máshol vádolta Károlyi Dávid F.-et, hogy papjaikat elűzi, ő azt felelte rá: „Nekik arra hatalmuk nincs, ha volna sem tennék, mert az nem szükséges . . . Bölcs mester az a Károlyi, szünetlen olvassa az írást, mert engem tudatlannak és tunyának ir; de ha olvasná, megtanulná benne: Mivel tudományomat megvetetted — így szól az Űr — én is megvetlek téged, hogy ne élj tiszteddel . . . Látod Károlyi, ez mozdítja el a te minisztereidet helyekből. Az együgyüek értik az igazságot s a szem vagy tanító megvakulván, az igaz iitat nem látja. Mi leszen még majd, mikor az Istennek megemésztő tüze a pozdorját megkezdi égetni. Nagyobbakat is kezdesz még ezeknél látni.“ 5) Károlyi egy alkalommal Servetusról úgy nyilatkozott, hogy ') Bb ív, 1-2. levél. 2) Cec ív, 1 levél. 3) Fff ív, Fff levél 2 old. 4) Eee ív, EEi levél 2 old. 6) Hhh ív, Hhhíj levél 2 old.
