Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
76 A SZENTHÁROMSÁGI HITVITÁK. VIII. (1567.) A Szentháromság fölötti hitvita a zsinatokon és sajtóban. Melius és Dávid Ferencz. A nemzeti nyelv döntő befolyása a reformatio sikerére. „A hamis és igaz .Egy Atya Isten, ennek Fia és a Szentlélek igaz ismerete66 czírnii könyv *) hatása. A küzdelem túlzásai mindkét részen. Az unitárius tanok gyors terjedésén való köz megdöbbenés. A mint az 1566. év hitvitáinak sarkelve a Szentháromságnak oly meghatározására törekvés volt, a miben Dávid F. és Melius híveikkel együtt megnyugodjanak: úgy az 1567-dikiekben az egyik félnél e tanok megszilárdítása, másiknál a tiszta istenegységi eszme útjának egyengetése volt. Innen van, hogy a maros-vásárhelyi zsinati közös határozatok, a miknek kiegyezést kell vala eredményezni, szétválás okává, új meghasonlás forrásává lettek. A mint látók, magukat a végzéseket az egyik fél egy, másik másképen adta ki, igazolva, hogy a fejedelem előtt folyt vitában, a helyzet kényszerű nyomása alatt elfoglalt közös hitalapot a szétoszlás után elhagyva, mindenik saját álláspontjára tért vissza. Dávid F. még mind hívén a különböző nézetek kiegyeztethetését: a lehetősségig az ő nézeteinek érvényesítése mellett arra törekedett is; csak igy érthető meg a thordai és fejérvári szabadelvű és a marosvásárhelyi orthodox határozatok és hitvallások neve alatt megjelentetése , ha csak — a mint fennebb már érintettem — az utóbbi nem meghátrálás volt. Azonban nem sokára a valót megtudta. A bekövetkezett tények bizonyítása szerint a kedélyekben a meghasonlás már ekkor végbe ment volt. Melius és Dávid F. maguk felfödték a nézetek kiegyeztethetlenségét, midőn az első azt irta '): „hogy ők 1566. febr. 24. a Dávid F. nézetein levők eretnekségeit megczáfolván, elveik aláírására szorították, a miről Írásuk van“ ; a zsinat ellenben ezáfold iratában * 3) a királyt és egyházat hívta bizonyságul ennek helyreigazítására, mert köztudomású — úgymond: „hogy a dolog máskép történt, a vita után Melius biratott rá a kiegyezésre s a Dávid F. nézeteit valló zsinati föltételek elfogadására.“ Meliust hitfelei bizalma s önerőérzete a küzdtérről 1564. letűnt Kálvin után — úgy látszik — itt a Tisza-Duna mentében az ő reformatori küldetésére vélte hivatottnak. Bírta annak vallásos érzületét, vasakaratát, mnnkagyőző erejét s véleménytürelmetlenségét, de nem theologiai mélységét és önállóságát, logikája hatalmát s alkotó lángeszét ; ezenkívül azon nagy különbség volt közöttük, hogy mig annak, mint a genfi köztársaság tényleges fejének, mondhatni a protestáns világ pápájának befolyása kiterjedett Angol-, Skót-, Franczia-, Német-, Lengyel- és Magyarországra, terjesztve nevét s hitrendszerét, oktatva, *) Egyháztörtén. Emlékek. II. Dávid F. irodalmi emlékei X. szám. ’) Lampe . . . 178. 1. 3) Befutatio Scripti Petri Melii ... K ív, Kij 2. oldal.