Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
A SZENTHÁROMSÁGI HITVITÁK. 77 buzdítva hitfelekezete bajnokait, üldözve az ellenvéleményüeket, kiirtani igyekezve a vele ellenkező nézetű eretnekeket, főként pedig a kik Serveto tanait helyeselve, emléke iránt rokonszenvvel viseltettek: addig ez csak Magyarország és Erdély egy részében kívánt ily hatalmat gyakorolni — a mint ezt róla később a fejedelem maga mondotta — megfosztva az észt a szabad vizsgálódás jogától, ott akart a sziveken és lelkiismereteken uralkodni. 0 már 1566. oly veszélyesnek nyilatkoztatta a fejedelem előtt Blandratát, a kinek tanai mellett a keresztény vallás nem állhat fenn, kit még egy államban sem tűrtek meg. Ily szándékkal vett részt a fejérvári vitában, a hol azonban Dávid és Blandrata nézetei győztek, az ő állásuk megerősbödött az udvarnál, tekintetűk az országban. Más útra tért tehát. A Tiszán túli papságot 1567. febr. 24-re Debreczenbe zsinatra hívta meg; ott volt Károlyi Péter és Skaricza Máté is, kik Kolozsvárról nem rég távoztak el, Dávid F. irányában idegenségnél többet vive magukkal s a dolgok ottani állapotáról társaikat felvilágosítván. A zsinati viták tárgyát és szellemét mutatja az ott költ, Genf példája nyomán minden pap által aláirva még azon évben kiadott 12 pontból álló Debreczeni rövid Hitvallás 1), melynek 1) pontja tanít az egy Istenről, 2) a Szentháromságról, 3) a Közbenjáróról. . . 12-dikben a Sabellianusok érvei czáfoltatnak... Név nincs említve, de a személyeskedő irmodor és gúnyos vonatkozások mutatják, hogy Dávid F. és követői vannak értve. Nehány at idézek, hogy ítélni lehessen Melius theologiai érvelése, urbanitása és vitamodora felől, a mi egyébkint azon kornak ismertető jelleme s a reformatio szenvedélyesen vívott liarczában tán természetes is volt. Egy helyen igy okoskodik: „Mint az Atya élete magában van, úgy adott életei a Fiúnak, a minő az, olyan ez is, nem mint a Servetot követő cl. . . nők mondják, hogy a Fiú az Atyában van. 2 3) Más helyt a magyar nyelv erélyéből [energia] bizonyltja az állat- és személy-név meglétét, ügy van —jegyzi meg Dávid F. az izraeliták már akkor magyarul beszéltek. Tovább ismét az előbbi gúnyos jelzővel zárja be egy syllogismusát; 8) sőt ugyan ezt harmadik okoskodásánál is ismétli. Mózes Y. könyve 20. részében — úgymond — a Jehova Elohim-nak iratik, ez pedig az Atya, Fiú és Szentlélek, tehát egy Jehova, mert mindhárom egy a bizonyságtételben; hazugok tehát Serveto követői, kik tagadják, hogy az egy Isten három. 4) Egy más helyen — Dávid F. szerint — azt mondja: Pál az Igéről szól a Filippibeliekhez Írott levél 2. rész 6. v., midőn írja, hogy öröktől fogva való és Isten formájában létezett; azután két Fiúból egy Krisztust alkot, egyik, a ki az Atyával öröktől fogva egyenlő volt, másik, a ki az időben való; ez kisebb; egyik, a ki magát megalázta, másik, a ki nem. Vétkesen cselekesznek tehát a Servetot követő csizmadiák — jegyzi ') Brevis Confessio pastorum ad synodum Debrecini 24.; 25., 26. febr. A D. 1567. celebratam convocatorum. Debrecini. Excudebat Michael Török A. D. 1567. 4-0. 2) Befutatio Scripti Petri Melii ... E ív, 1. levél 2. oldal. 3) „ „ „ „ . . • H iv, Híj levél 2. „ 4) „ „ „ „ . . K ív, Kinj levél 1. J1
