Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IV. 1555-1558
KÁLMÁNOSEIIl ÉS STANCARO UTOLSÓ VITÁI. 37 .szeretet: az első ne vonja meg utóbbitól a kitel hetükben az élelmet és ruházatot s a szeretet egyéb cselekedeteit; az utolsó amattól az engedelmességet és hív kötelességteljesitést. Ha az emberek — igy végzi határozatait a zsinat — kötelességeiket teljesitnék, nem lenne szükség törvényre és hitczikkekre . . .“ Melanehton levelében hangsúlyozva van: »hogy a kik az űrvacsorában részesülnek, bűnbánóknak kell lenni, megtérésre készeknek ; midőn szivökben Isten fiának halála és feltámadása a hit tüzét felgyújtotta, annak jótéteményeire megemlékezni, a hitben megerősödést keresni; mert az bizonyságtétel arról, hogy a vele élő is részese e jótéteményeknek, tagja az egyháznak s az Ur benne van és vele“. ‘) E zsinati közviták is a Luthert követők győzelmével végződtek. Haner azt írja: »Dávid F. Kálmáncsehit mindenek jelenlétében nem csak a dialectika és vitatkozás finom mesterfogásával, de a szentirás tiszta szavaival oly kényszerű helyzetbe hozta, hogy menekülni nem tudott, hanem zavarba jővén, a vita helyéről fölháborodott indulattal eltávozott.“ * 2) A vitának rá nézve ezen kedvezőtlen kimenetelét Schesaeus avval indokolja: »hogy ő felsőbb tudományi és nyelvi ismerettel nem bivt.“ 3) Való, hogy tőle semmi vitairat fen nem maradt; de nem hihető, hogy kellő tudomány nélkül, csak szónoklata külső ereje által Erdély magyar és székely népét e viták előtt és alatt oly rövid időn Kálvin hitére téríthette volna, főleg miután tény az, hogy a magas értelmiségü nemesség is ennek sorában volt. Dávid Ferencz vitatkozási ügyessége s a papság conservativ iránya az ágostai hitvallás addigi jogában és előnyeiben megerősitetését eredményezte ugyan; de a Kálvin hitnézetüek támadó vitáinak is meg volt azon sikere, hogy a jun. 5-ki országgyűlés rájok nézve az előbbinél enyhébb törvényt hozott. »A vallás ügyéről — igy szól az ő felségének tetszése az, a mi a közelebbi országgyűlésen határoztatott, t. i. kinek-kinek szabadság adatik a régi vallást régi szertartásaival és formáival vagy a Luther vallását követni, a wittembergi eklézsia tanitása szerint, új felekezetnek behozása kerülését pedig szükségesnek tartják főleg a zendülések forrása és magva eltávolitása tekintetéből.“ E körülmény joggal tekinthető a közvéleménynek a Kálvin hitnézetek iránti nagymérvű szelidülése j eleül . . . Stancaro kísérlete most is siker nélkül maradt. Öt újabbi legyőzetése a vele ellenkező bitnézetü Hebler, Dávid F. és Heltai iránt annyira felbőszítette, hogy saját elitéit tanai érdekében 1558. febr. 5. Székely-Vásárhelyről a királynéhoz és Erdély három albotmányrészes nemzete kk-hoz és rr-hez egy szitkozódással teljes levelet irt, melyben azokat: „mint a reformatio ellenségeit és olyakat állitván elő, a kik Jézus Krisztusnak, Isten fiának az Atyával és Szentlélekkel együtt hadat izentek, őket az igaz tudomány megrontóinak, hamis prófétáknak, őrült ábrándozók') Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. Írod. eml. V. sz. 2) Haner. Hist, Ecel. 223. I. 3) Protocoil. Actor. Publicor. 353—54. 11.
