Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IV. 1555-1558
36 AZ 1557-KI HITVALLÁS. tékletlenkedés. Egyébre van pénz, de a mi a hivatalhoz szükséges, arra nincs. De ez tovább el nem nézhető, mert a symbolumoktól és apostoli eredőtől elállani nem szabad ... A hitezikkeket illetőleg vallják: hogy az egy igaz Isten személyében három, a ki magát az Igében jelentette ki, Ígéreteket tett, csodákat miveit, magával egy állatu Fiát öröktől fogva szülte, de a ki az atyáknak tett Ígéret szerint bizonyos időben jött el az égből, hogy emberi természetet vegyen magára, áldozat lett érettünk, megigazulásunk és üdvünk; közbenjárd Istennél s imánkat hozzá juttatja; isteni természete szerint az Atyával egyenlő, emberiségére nézve kisebb, mindkét természet tulajdonságaival összevegyülés nélkül bir; deákét természet tulajdonságát nem kutatják szerfelett, nehogy azok személyi egysége [liypostatica unió] valamely kizárás síitái felbomolj ék . . . Vallják: hogy Isten fia az úrvacsorában benne van nem csak isteni ereje, de teste és vére által ... A ki ezekkel ellenkezőt tanít, azt egyházuk elveszett tagjának tartják, s ha meg nem tér, maguk közül kizárják, tanait kárhoztatva sat. Melanchton írását az Isten igazságával egyezőnek tartják, mert az egész isteni természetről szól, nem csak az egyikről, mint teszik az úrvacsora ellenségei, annak állatát tartalmától megfosztva ... A szobrok, képek nem imádása eklézsiáikban már megvan. A továbbiakat az időre kell bizni; ha önként eltávolitják, jó, de zavargást idézni elé miatta nem kell ... A keresztségnél a keresztatyák megtartását, a megkeresztelendők vallástételét és a bűneikről lemondást szükségesnek ítélik, de azért a csecsemőket sem zárják el attól, bárha erre nem képesek is. A magán gyónást, bünbocsánatot, a közönbös dolgokat [adiaphoraJ. arák és gyermekágyas asszonyok templomba vitetését egyházfegyelmi tekintetekből megtartani, a hét második, negyedik, hatodik napjain Isten házában nyilvánosan imádkozni s abban a felsőbbséget megemlitni szükségesnek, de azt, hogy — mint a szakadárok teszik — minden paraszt közönségbeli a gyülekezetből prédikálni elé álljon, esztelenségnek tartják; a papok isteni tisztelet tartásakor öltözzenek fejér lenruhába, ezt kívánja a köz illem ... A zsinat közvetlenül értesült arról, hogy kevesen leven a papok, némelyik lóra ülve jár be több eklézsiát s pénzért mindenütt isteni szolgálatot tart. De mivel egy ember 3—4 eklézsia gondját nem viselheti, a zsinat ezt szigorúan megtiltván, azt határozta, hogy az eddig papot tartani képes eklézsiákban a papi jövedelmeket senki elvenni ne merészelje, magához semmi ürügy alatt ne ragadja, hanem a magáéval elégedjék meg. A fiók egyházakra ez nem terjed ki. A részegséget, mérték]etlenséget a papoknak megtiltotta s felhívta őket, hogy az éjji korcsmái tivornyáktól, tisztesség nélküli társaságokba vegyüléstől, borárulástól s hozzájok nem illő foglalkozásoktól óvakodjanak, követve Krisztus ama tanítását: A rút nyereségnek kívánói ne legyetek. A kik ezek ellen tesznek, hivatalukból mozditassanak el. Az eklézsiák és iskolák javainak gondos felügyeletét meghatározták. Egy pap is ezen javak számba vétele előtt a püspök és esperes tudta nélkül eklézsiájába be ne menjen. A különben cselekvők hivatalukat Veszítsék. A.pap és iskolatanitó közt legyen kölcsönös
