Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

IV. 1555-1558

ÉS AZ 1558-KI KIEGYEZÉS.

35

tisztet Dávid F. superint. vitte, tárgyul az urvacsorai és keresztségi hitczikkek s Melanchton levele kihirdetése volt kitűzve. Hosszas, szenvedélyes viták után most is a közelebbi zsinat végzéseiben lön a megállapodás Melanchton véleménye s a wittembergi hitvallás általa megküldött urvacsorai pontja értelmében. A levél békitő szellemű volt, nyomatékosan hangsúlyozta a fő elveket, de a nem lényegesekben engedékenységet s a további meghasonlás kerülését ajánlotta. Dávid F. a zsinat tárgyalásait még azon évben kiadta, hozzá előszót irt, melyet a hittani és miiveltségtörténeti főbb határozatokkal együtt közlök azért, mert ezek a magyar egyház történeti irodalomban eddig csaknem teljesen ismeretlenek.

„Istentől — igy szél a hitbuzgó püspök előszavában — az irgalom atyjától a lélek üdvét és minden jónak gyarapodását kérem Krisztusban egybegyült minden atyámfiának! Boldog a nép, mely tudja dicsőitni Istenét —- úgymond a zsoltáriró — a miben elénk adja az egyház formáját és az isteni tiszteletet, melynek abban tündökölni kell. S minthogy a polgári társaság csak úgy boldog, ha nevét megérti: igy az egyházban is, a ki tanít és a kik tanulnak, csak akkor van valódi életök, midőn nevöknek tekintélye van s annak életet adni bírnak. Az egyház a Szentlélek által megszentelve, Isten különös jótéteményéből, az Ige és szentségek által megronthatlanul igazgattatik, egybegyűjtve a végre, hogy Istent tisztelje és imádja, részese lévén a tőle megígért jóknak. Csak az ily gyülekezet kedves előtte, nem az, hol kegyesség nélküli emberek külső jókban találják boldogságukat s azokkal az Ur nevének sértésére élnek vissza. De azért fennáll az egyház s Istennek gondja van rá. Mint a családos gazda elé hiván csibéit és galambjait, eléjök teszi az eledelt, melyet a falánk és ragadozó varjak s hollók előlük elragadoznak önvesztökre: a kegyesség nélküli emberekkel is ez történik, mert az egyház a zsoltáriró szerint, nem a világi hatalomban és gazdagságban áll; hanem a benső boldogságban s azon szellemi jókban, a miket neki Krisztus vére szerzett meg . . . E gyűlés azért van egybeliiva, hogy ezekről közülünk mindenki felvilágositatván : helyét megállja.“ ‘)

A zsinat, hitvallásában: „nagy jótéteménynek mondja a keresztényre nézve, ha Istenről és a szentségekről tiszta tudományt vall, tanul s életét a szerint rendezi, mert a vallás elvei lassan gyökereznek meg, gyakran hallva, olvasva s életbe átvive, a mi főleg a papoktól függ, mert róluk mondatik: a pap ajkai megőrzik a tudományt és a nép a törvényt az ő szájából tanulja; meghatározta: hogy a papok az ó és új szövetségi írásokat olvassák s ismerjék, nem szivök érzelmeit, de a törvényt, a próféták és apostalok Írásait követvén. Szomorú — igy szólnak — az egyház arcza, s a zsinat fájlalva értette meg, hogy sok papnak bibliája sincs ; hogy tehát a sötétség még inkább el ne borítsa azt, az esperesek tartsanak köreikben szigorú vizsgálatot s a kiknek nincs, hivatalukból mozdítsák el ... E bajok oka a fényűzés és mér') Egyháztörténelmi Emlékek.. Ti. Dávid F. irod. emlékei V. sz.

3*