Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IV. 1555-1558
34 AZ 1557-KI HITVALLÁS ítéleténél fogva kárhoztatják és velők egy vallást követő atyjoküai közül kizárják s kizártnak tekintetni akarják . . ') Haner azt hagyta emlékezetben, hogy mivel a zsinat tagjai közt voltak az elfogadott hitczikkektől titkon eltérő nézetüek, azok megvizsgálás és itélethozás végett Melanchtonhoz Wittembergbe küldettek.“ * 2) Ez évi sept. 26. Kolozsváratt az evangélikus papok és sacramentariusok közt ismét hitvita volt, s itt is újból kimondatott: hogy az úrvacsorában a hívek Krisztus valóságos testét és vérét veszik.3) E közben Stancaro másodszor is Erdélybe jött s elébb Szebenben vonult meg; de Jézus felőli ismeretes tanai meg nem engedett terjesztése miatt onnan csak hamar kénytelen volt eltávozni. Azután Kolozsvárra ment, hol 1557. deczember 31. az odavaló papokkal volt vitája, kik hitvallásukat igy foglalták össze : Hiszszük és valljuk, hogy Jézus Krisztus Isten egyszülött fia, igaz Isten és ember, az emberi nemzetnek nem csak emberi, nem is csak isteni, de emberi és egyszersmind isteni természet szerinti megváltója. Stancaro evvel ellenkezőleg a következő vallást tette felőle: Hiszi, hogy Jézus Krisztus nem csak isteni, nem is isteni és emberi, de csak emberi természet szerinti közbenjáró; ő a két természet egyesüléséről nem vitatkozik, csak egyszerűen azt kérdezi: az isteni természet közbenjárhat, kérhet, könyöröghet, elégtételt adhat-e sat.? A mindkét részről felhozott érvek alapján éles elvi vita fejlődött, melyben: „Dávid Ferencz az ügyet mindenek bámulatára oly hévvel s oly nagy tudományi készültséggel védte, hogy senki nem volt, a ki öt korát meghaladó elmebeli és ékesen-szólási adományokkal megajándékozottnak ne mondotta volna.“ 4) E hely Schesaeus ismeretes zsinati beszédén alapul, csak nincs indokolva: miért választatott védelmezőül Dávid F. ? s mellőzve az : . hogy ő Stancaro ellen több könyvet irt és adott ki, melyek annak tekintélyét alá ásván, csaknem közmegvetés tárgyává tették.“ 5 6) Haner szerint Stancaro most is zavarba hozatva, sokaktól kinevettetve, jónak látta a vész elől elvonulni, s Kolozsvárt méltatlankodőlag elhagyva, előbb Kendi Ferencz pártfogása alá, azután Székely-Vásárhelyre menekült. “) Melanchtonnak 1558. jan. 16. költ s Erdélybe érkezeti levele a Luthert követő egyházak hitvallását hagyta helyben, s ez oly hatást gyakorolt az országgyűlésre is, hogy az márcz. 27. Thordán a hitszabadságot csak a régi vagy a r. kathol. és az új vagy Luther-hitvallásra korlátozván: „a vetélkedések s egymás boszantása kikerüléséért a sacramentariusok hitfelekezetének megtiltását és eltörlését határozta.“ A Luthert követő magyar és székely eklézsiák papjainak zsinata is oda hivatván össze május 1-re: az elnöki ') Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. Írod. eml. IV. sz. 2) Haner . . . 229. 1. 3) Deutsche Fundgruben d. Geschichte Siebenbürgens. 1839. I. köt. G3.1. [Ostermayer krónikája]. 4) Haner: Hist. Eccl. . . . 230—131. 11. c) Protocoll. Actor. Publicor. Volum. Alterum sat. dr. Teutsch D. György superint. idézett jegyzetei 353—354. 11. 6) Haner Hist. Eccl. . . . 230—231. 11.