Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
III. 1555
DÁVID FERENOZ ÉS STANCARO VITÁJA. 23 Stancaronak ez: „Ha Krisztus isteni természete szerinti közbenjáró, kérdés, kinél jár közbe? s ha ez még is igaziakkor az Atyánál az istenségben kisebb. Ez ellenmondást már szt. Ágoston eloszlatta. A küldött — úgymond ő — nem kisebb a küldőnél azért, mert ez küldötte, amaz küldetett; mert a Szentháromság mindenben egyenlő, s mint természetében változhatlan, láthatlan és mindenütt jelen való, elválaszthatlanul működik. Isten szavát hinnünk kell — úgymond — ha értelmünk fel nem fogja vagy ellenkezőt javall is.“ Az ágostai hitvallásunk tanai szerint Isten fia isteni természete szerint az Atyával egyenlő, de emberi természete szerint kisebb s mindkét természet szerint közbejárónk. Ennek bizonyitékai: 1. Hol az isteni és emberi természet lényegileg egybe van foglalva, ott külön választás nem lehetséges ; Krisztus közbenjárói tisztében a kettő egyesülve van, tehát a közbenjárás tényében sem választható el. A szentirás több helyeiben ki van ez fejezve. - Isten lakott Krisztusban, a hi hibéhitette őt a világgal. Én és Atyám egyeli vagyunk. Senki sem mehet az Atyához máskép, mint a Fin által, a kinek hatalma van örökéletet adni. “ Édes vigaszát veszi el az emberi léleknek, a ki Krisztus közbenjárását csak isteni természete szerintinek magyarázza ; mert az Isten fölséges méltóságában el van előle rejtve s kegyelme csak szavaiban s Ígéreteiben nyilatkozik. 2. Szent Pál az igazság próbakövének a hitczikkeket vallja, ezek pedig Krisztusnak isteni és emberi természet szerinti közbenjáró-létét tanítják a szentirás alapján, mely róla mindenütt mint Isten egyszülött fiáról és jobbján ülőről szól. Ennek hát igaznak kell lenni, Stancaro állításának ellenben hamisnak. 3. Egy más érv az ok és okozat összefüggéséből van elvonva. A Krisztus Istentől nyert hatalmából, mint okból következik, hogy — a mint a szentirás szól — ő az Atya Isten jobbján ül, bemegy a szentek szentébe, vizsgálja a sziveket, megszentel, elküldi a Szentleiket. Ez okozatok nemcsak emberi, de isteni természetre világosan utalnak. 4. Meg más érv az egészről a részre következtetés. Athanazius symboluma tiltja a Krisztus két természete elválasztását, sőt mondja, hogy a váltság műve egész összegében megítélendő. A váltság művénél szenvedett Krisztusban az isteni és emberi természet nem volt megoszolva, tehát nem megosztható a közbenjárás tiszte részletes tényében is. Az első tételt igazolja ama logikai elv: ha adva van az egész, adva vannak a részek, az utolsót az Athanaziusról nevezett symbolum. 5. Érv a szó érteménye. A név természete s a szó tulajdonsága a dolgot gyakran legjobban kifejezi. A „közbenjáró“ szónak ily tiszta jelentése van, mely híven kifejezi a két természet szerinti cselekvés szükségességét. A ki közbenjár, mindkettővel érintkezik, hogy a két külön félt megnyerje, s eljárása nemcsak külső munkájával, de saját lénye természetével is összefüggésben van. Ez a szentirás sok helye által igazolva van. Ezeket valamint a 6. pontban a szentatyák írásiból vett bizonyítékok idézését fölöslegesnek látja, mert a dolog ez ága a Melanchton művében eléggé ki van fejtve.“ Még egy érvre fektet Stancaro nagy súlyt, szerző is azt fektet
