Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
III. 1555
22 A SZÉKI ZSINAT S VÉGZÉSEI, amahoz. Hány ezeren nem haltak meg vértanukként készséggel azon hitért, hogy Isten fia közbenjárónk mindkét természet szerint? Az emberi elme és lelkiismeret megnyugvása máskép nem gondolható, hanem ha megengedjük, hogy a közbenjáró igaz Isten és ember; bűneinktől sem szabadulunk meg, ha nem Isten egyszülött fia, az Isten és ember, a mi közbenjárónk. Ezek szerint a dolog megítélésénél a próféták és apostolok egyetértő írásához kell magunkat tartanunk, azután a katholikus egyházéihoz, vagyis a szívből jövő imádsághoz, a hithez és az igaz poenitentiatartás más kegyességi műveihez.“ ... Az ellenvetésekre térve át Dávid F. mindenikre külön teszi meg helyreigazító észrevételeit. „ Az ágostai hitvallásnak sok alakja van — igy szól Stancaro — s kérdi annak hívőit, melyiket fogadják el? De előre látja, hogy nem tudnak felelni.“ Igen korai az elbizakodás,nem biztos alapú az öröm — jegyzi meg a szerző — ime itt van röviden a tett kérdésekre a felelet. Az ágostai hitvallás azon alakját fogadják ők el, melynek szavait ő is idézi, s első ezikke ez : „Egyházaik teljes egyetértéssel tanítják, hogy a niceai zsinatnak az Isten lény-egységéről, s a személy háromságáról szóló végzését — a mi az apostolok hitvallása is — kétely nélkül hinni kell, s hinni kell a czikk egész tartalmát“. A Széken egybegyült papok ez alakot fogadták el, mert az az Isten fia, a próféták és apostolok örök igéit foglalja magában. Ugyanazon hitvallás 3-ikpontjának szavai ezek: „Az Ige, az az Isten fia szűz Mária méhében emberi természetet vett fel, hogy az elválhatatlanul egybefoglalt személy egységében legyen két természet, t. i. az isteni és emberi, egy Krisztus, a ki valóságos Isten, és valóságos ember, a ki szűz Máriától született, szenvedett, keresztre feszitetett, meghalt, eltemettetett, azért, hogy engesztelhesse meg irántunk az Atyát s legyen áldozat, nemcsak az eredendő bűnért, de az emberek minden egyéb bűneiért is; halottaiból azonban harmadnapra feltámadott, felment a menybe, hogy üljön az Atyának jobbján, s minden teremtmények fölött örökre uralkodjék, megigazolásuukat eszközölvén és megszentelvén a benne hivőket, elküldvén szivökbe a Szentlelket s a megszentelteknek adván örök életet.“ E pont a széki hitvallás vádiratában [Apologia] ismételve előfordul, az ellennézetüek is igy hiszik és vallják; ez tehát az ő közbenjárójuk, főpapjok, a ki valóságos Istenes valóságos ember, s a kinek sem külön választott isteni, sem emberi természet és közbenjárói tiszt nem tulajdonitatik.“ Stancaro hitvallása ennek ellentéte. „Szerinte — úgymond szerző — Isten fia közbenjárónk csak emberi természet szerint, tehát a közbenjáró csak ember. De ez hamis okoskodás, mert olyan van mondva a következtetésben, a mi az előzményből nem foly; másfelől csak a két természet tulajdonságát vizsgálja, lényöket mellőzi; pedig tiszte az lenne, hogy a próféták és apostolok Írásaiból vett érvekkel mutassa meg azon következtetés igazságát: az Atya, Fiú és Szentlélek ugyanazon lényü, következőleg a fiú mint Istennel egyenlő, isteni természet szerint közbenjáró nem lehet. De ebből az is következnék, hogy csak emberi természet szerint sem. . . .“ Egy más ellenvetése
