Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
III. 1555
20 A SZÉKI zsinat S VÉGZÉSEI. legkiválogatottabb s legszebb helyeivel, a szentatyák jelesb Írásaival, profétailag Írva és valódi keresztény szeretettel — ihletetten s ihletőleg. Dávid F. méltán hagyta e fenséges tárgyról Németország tanítómesterét [Praeceptor Germaniae] szólani. 0 Stancaro művét azon oldalról tárgyalta, melyre Melanchton figyelmét ki sem terjesztette; egyik főrészében vádjait utasítva vissza, a zsinaton jelen volt papságot és végzéseit igazolja s Melanchtont védi; a másikban Stancaro tanait czáfolva, az ágostai hitvallás lényegét ismertetve, azt egyszersmind védelmezi. „Stancaronak a széki zsinat elleni írása —- úgymond — nem Apologia, de gonoszságsugalta tény, nem keresztényhez illő, de kárhozatos, nem a tudomány és Isten neve védelmezése, de haragtartó engesztelhetlenség és boszuvágy müve; szerencse, hogy napfényre jővén, látható lett, miként ragad ki a szentirásból megesonkitottan egyes helyeket Isten fia eltiprására, a ki maga mondja magát mindkét természet szerint közbenjárónak; Szebenbe és Kolozsvárra irt leveleiben, nemcsak Melanchton s az ország kegyes szivü papjait, de minden idők egyházi tanítóit gyalázza, ezeket boros kancsóknak, amazokat seres fazékoknak nevezve ; pedig Melanchton többet tett az egyházért, mint a mit Stancaro csak elgondolni is képes; Luther és a többi kegyes férfiak szerinte tudatlanok ; ál-lutheranusoknak, csalóknak, Melanchton teremtményeinek gúnyolja, a kik őt a széki zsinaton elitélték, mintha azok mindenike nem tudná: kitől teremtetett s kinek tiszteletét kell szeme előtt tartani; mintha nem tudnák, hogy egy mester szavára sem tartoznak eskünni; Melanchton nagy elméjének sem tulajdonitnak akkora tekintélyt, hogy azért Istent és igazságát megtagadják. Könyve elején gúnyosan hívta fel vitára a széki papságot: Álljatok elé — úgymond—- emberek legtudósabbjai, hitvallástok czikkeit vizsgáljuk meg! ... Az elbizakodottság ez éles kihívására szelíden, de önérzetesen felelt Dávid F. . . . Ha nem is oly nagy tudósok — úgymond nemes boszankodással — mint Stancaro, de bírják Istennek némi ajándékát, Isten és fia eklézsiájától munkájokat soha nem vonták meg, s egyik élethivatásból nem csapongnak át másba, sem dölyf és felfuvalkodottság által kegyes tudósok egyetértését nem zavarják meg, mint ő ; sőt papi hivataluk kezdetétől fogva sem munkát, sem veszélyt nem kerültek. . . . Ezután élesen rójja meg őt, hogy a polgári hatóságot a Széken egybegyülve volt papságnak kihallgatatlanul s ítélet nélkül megbüntetésére hívta fel, hogy őket bizonyitatlanul hitvány Ariánusoknak nevezte, azért, hogy az őt és tanait közvégzésnél fogva eretneknek, s az egyházból kizárandóknak határozta. Isten egyháza — úgymond — Krisztus vérével van megváltva, nem kormányozható világi hatalommal s kényszereszközökkel, hanem egyedül Isten fiának szava és tekintélye által. Ezt fejezi ki Jánosnál ama szentirási hely: Az én nyájam érti az én szómat. Ezt tanúsítják természeti példák is. A tölgybe oltott olajfa elszárad és a vastól érintett balzsam elillan: igy Isten egyháza is összeomlik, valahányszor világi hatalom akarja kormányozni és igazgatni, a mi azonban czégéres bűnök eseteiben büntetési jogát nem zárja ki. . . . Igazságtalanul
