Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
II. 1551-1554
A BESZTERCZEI KÁPTALAN FÖLTERJESZTÉSEI. 15 erdélyországi zsinathoz beadni nem képesek, mint a keresztény vallás példányát és tükörét, a valo'di hittudomány végczélját, a próféták és apostalok írásai után — melyek velejét azok magukban foglalják — figyelemben tartják, eklézsiáikban követik, s ezután is Jézus Krisztus segedelmével végig megtartani akarják, minthogy e hitvallásformákban levő tudomány a régi igazhitű keresztény katholikus szentatyák nézeteitől, Írott végzéseitől és conciliumi kegyes határozataitól semmiben nem különböznek, sőt az evangeliomi igaz hitet megerősítik: ezeket a püspöknek, mint atyjoknak elébe terjeszteni jónak látták; mindazáltal, mint nagylelkű úrhoz s a lelkiekben fejőkhöz, alázatosan esedeznek, hogy a megváltó Krisztus dicsőségéért, vallása iránti szeretetből s a keresztény egyesség létrehozása végett szavaikat kegyesen hallgassa meg, Írásukat vegye fontolóra, fogadja béketürőleg, magyarázza jóra s az igazság mértékzsinorjára vonva, bírálja meg: vájjon azok a szentii'ás egyszerűségével megegyeznek-e ? hogy e tanok ősrégiségét és igaz-voltát mindazok ismerjék el, a kik olvassák, hallják, róla elmélkednek, s ekképen ők felelősség alól felmentő választ kapjanak ; hogy igy az erdélyi részekben Krisztus segedelmével, a szent vallásban szilárd egyesség és egyetértés jöjjön létre, a mi a papság egybegyülésének czélja, s a minek teljesítésére Jézus Krisztus az egyedüli közbenjáró által az egekben lakozó Isten előtt szívből jövő könyörgéssel imádkoznak, kérve, hogy tisztelendő püspökük mostani hivatalában a püspöki megyéjében rá bízva levő és hatósága alá rendelt egyházakat minél szerencsésebben kormányozhassa, az Ur Jézus Krisztus dicsősége terjesztésére s minden lelkek üdvére, a kinek, mint minden benne hívők megtartójának és Isten fiának őt hív alázatosságban ajánlják, esedezvén hozzá most és mindenha, hogy cselekedeteit igazgassa s tegye szerencsésekké szent neve dicsőségére, a katholikus szentegyház hasznára; egyszersmind könyörögnek az Ur Jézus Krisztushoz, Isten fiához, egyetlen megtartójukhoz, a ki bűneikért Istentől halálra adatott, de igazolásukért feltámasztatott, hogy. egyházaikat is a másokéval együtt kegyelmesen igazgassa és oltalmazza, őket pedig azon hitben, szabadságban és igaz tudományban, melyben most vannak, tartsa meg, életök végéig, a Szentlélek által erősítse s ne engedje kialunni evangéliuma világát, megszűnni az eklézsiák kegyes gyülekezeteit, a melyek őt az Atyával és Szentlélekkel egyetemben imádják és segítségül hívják.“ J) E fölterjesztés bátor és erős polemikus hangja, a sajátságos latin irály s a nyelv rhetorikai formáinak használatában való otthonosság, szerzőjéül kiváló theologust és tanári férfit gyanitatnak, tán épen Dávid F-et, a kit a következő évi széki zsinat végzései védelmezésére paptársai kértek fel. Ez annál valószínűbb, mert Schesaeus maga hagyta fenn, hogy eklézsiáik papjai mások iratai, a közvitákban tett előadások megczáfolásában és önnézeteik védelmében még ekkor nem ') Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge, Kistér Band. 1853. 375.—383. 11. Kiírva egy régi káptalani Colligatumból.
