Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
II. 1551-1554
16 E FÖLTERJESZTÉS TÖRTÉNELMI ÉRTÉKE. voltak eléggé készültek s járatosak. Nagy és jeles szolgálatokat tett tehát nekik akkor Dávid F. a ki az ellenük folyt vitákban közbámulatot keltő ékesszólást tanúsított s néhány könyvet is irt Stancaro Ferencz és mások ellen. *) De bárki irta, tény, hogy e fölterjesztések a tervezett egyetemes zsinaton meg nem jelent beszterczevidéki papság véleményét talpraesetten fejezték ki. Egy önálló, öntudatos vallásos szellem erőteljes nyilvánulásai voltak, mik azon vidék, sőt az egész ország reformatiojának vezérgondolatát, az új hittan, cultusügy és egyházi rendtartás szentiráson nyugvó alapeszméit és indokait nagy körvonalokban mutatták. A XVI XVII., sőt XVIII-ik századi, pragmatismus, belső összefüggés és a történetbölcsészeti felfogásnak sejtelmével sem birva irt egyháztörténelmi müvekben ama nagy átalakulási forrongás ily plastikailag kidomborodva sehol feltüntetve nincs. Lazán összefüzöttek, eszmeüresek, a valódi tartalom, rendszeresség és alak minden szépségét nélkülözők amaz irók müvei. Itt élet van és erő, lélek és izom, a tartalom és alak meglepő összhangja. Ama fölterjesztésekben mintegy föltárulnak a kor vallásos mozgalmainak rugói, megelevenülnek a lelkeket uraló hiteszmék, a fejérvári püspököt aranyos tyarával, mint a hierarchia hajthatatlan képviselőjét, a beszterczevidéki papságot rókatorkos prémü dolmányban, fejér nyestes magyar süveggel, a lelkiismeret szabadsága bajnokai ként, mintha maga előtt látná az olvasó. E fölterjesztések a múltnak bezáródása s a jövő ajtajának fölnyilása.. A r. kathol. püspök a zsinaton vissza akarta terelni a Luther hitvallású papságot saját vallása kebelébe; ez férfias határozottsággal kijelentette : »hogy az egyház iránt a külsőkben engedelmeskedni kész, tartozásait teljesiti, de a hit dolgában Istennek kíván engedelmeskedni, reformátoraik tanait tartja a szentirással és lelkiismeretével egyezőnek, s az egyház régi egységét maga is helyreállitandónak véli, de a szentirás alapjára visszatéréssel, a mit ők már megtettek s a mire a püspököt is fiúi alázatossággal fölkérték.“ Megtartatott e a zsinat s eredménye mi volt ? az emlékiratok nem szólnak felőle. A káptalan bátor elhatározása Besztercze vidékén a reformatio elébe görditni szándékolt akadályt elhárintotta. Izabella özvegy királyné és fia országukba visszatérése pillanata mind közelebb jött, Bornemisza püspök aligha használt kényszert a felterjesztést tevő papság ellenében, s a Szent-Márton-adónak a püspök részére fizetése a secularisatio által nem sokára megszűnvén, a papság tényleg saját szász és magyar püspökei hatósága alá ment át. . . Minden hihetőséggel 1552 — 54. azon évek, melyekben Dávid Ferencz beszterczevidéki több paptársaival együtt nyilvánosan kitért a r. kathol. egyházból s átment a Luther és Melanchton tanait valló ágostai egyház kebelébe. ') Merke zur Geschichte der Sachsen in Siebenbürgen, zusammengesetzt von Genrp T). Teutsch. Drittes Heft. 323—354. 11.
