Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
II. 1551-1554
12 A BESZTERCÉK! KÁPTALAN FÖLTERJESZTÉSEI. nőknek őket s a velők együtt érző magyar papságot Erdély három nemzete előtt befeketítni igyekeztek. Kérték a püspököt: szűnjék meg róluk ezentúl oly gonoszságokat tenni fel, s őket ártatlanul „eretnek“ és „ssakodár* czímmel illetni; mert ez őket, kik semmi bűnöket nem érzik, szerfölött bántja; sőt mint gyermekeit fogadja ölelő karokkal, mint hív papjait, a kik a szabados dolgokban iránta engedelmesek, háborgatóik és ellenségeik ellen védje s az üldöző éjji farkasoktól, kik — elpusztitni akarva — rajok leselkednek, oltalmazza; ők az egyház külső igazgatására tartozó semmi dologban ellent nem tártnak, csak a keresztény vallás némely hittanaiban térnek el nézeteik ; de a miket lelkiismeretes, emelkedett szivü és kegyes férfiak, ha mindent igazságosan megfontolnak, az Ur Jézus segélyével, a hit és szeretet lelke által, a szívekben az örök üdv reményét ápolva, az ország minden egyházainak békés egyetértésével és egyesülésével végezhetnének és csöndesithetnének el. Csodálkoznak, hogy a püspök őket, szegény sorsú papokat s alárendeltjeit, oly szigorúan megdorgálta; de nem dorgálta meg egyszersmind az udvarában levőket is, kik velők egyforma eretnekségben vannak, ha ugyan a szentirás igazságának tisztán hívese eretnekség; őket, kik a Szent Márton-adót minden évben megfizetik, az ország és katonaság számára szükséges minden szolgálatot teljesitnek, zavart, pártoskodást és egyenetlenséget a nép között nem támasztnak, hanem honfitársaikkal békében, hitegységben és annyira a Krisztus és apostolok tanításai szerint élnek, hogy őket senki nyilvános bűnnel nem vádolhatja; ők Isten igéjét a szentségek kiszolgáltatásával együtt, sőt a katekismust is a tudatlan népnek híven tanítják, hívebben és pontosabban, mint atyáik a megelőző századokban, Krisztusnak rájok bízott nyájáról szorgalmasan gondoskodván. Mit kívánhat főpásztoruk tőlük, papjaitól és szeretett lelki fiaitól egyebet, mint a külső szabad és tisztességes dolgokban alattvalói engedelmességet ? Egyebek felől, minők a hívek lelkiismerete, a belső isteni tisztelet dolga s a Krisztus mint főpap-rendelte igehirdetés, nyugtassa meg magát a püspök s maradjon békében ; mert ha különben bánik velők — Istent tartva szem előtt s lelköket kárhozattól féltvén — kijelentik, hogy másképen nem cselekedhetnek, mint a mire az apostolok írásai tanítják, tudván, hogy Istennek inkább kell engedelmeskedniük, mint az embereknek.* ‘) Az egyetemes zsinat czéljára nézve második fölterjesztésökben úgy nyilatkoztak: „hogy azt nehéznek, de üdvösnek s Isten segélyével elérhetőnek vélik, de úgy, ha a püspök Krisztusnak igaz evangéliumát követi s annak dicsőségét keresi, a kit illet minden dicséret és tisztesség, és — a mitől Isten őrizzen! — ha nem forgat elméjében valamely gonosz gondolatot. Ok ime hitök és tanaik felőli vallástételöket Írott könyv alakjában * 2) nyilvánosan előterjesztik a végre, hogy ') Lásd a forrást hátrább kijelölve. 2) Az erdélyi reformatio történetének gyarapodása lenne, ha e könyvet a beszterczei káptalan levéltárából valamelyik, azon vidéken élő, tudós napfényre hozná.
