Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
II. 1551-1554
A BESZTERCZEI KÁPTALAN FÖLTERJESZTÉSEI. 11 gymnasium rövid története“ czimil művéből vettem, ‘) a hol Dávid F.-ről ez iratik: „A wittembergi egyetemen, a reformatio bölcsőjében képzett ezen férfinak a beszterczei tanodába megbivatása bizonyíték arra, hogy ott és a vidéken a reformatio már akkor el volt terjedve, a tanoda is arra használtatott, hogy számára szilárd talaj készüljön. 1551—52-ik évi igazgatói működéséről semmi sincs fentartvá; de föltehető, hogy ő az új tudomány meggyökereztetésére nagy befolyással volt, mert mint első protestáns pap hivatott meg Péterfalvára, honnan rövid időn Kolozsvárra távozott.“ Annyi tény, hogy Dávid F. meghivatva, vagy Mecénása által kirendelve 1551 —52. külsőleg még mint r. katholikus szolgált, később mint Luther hitvallására áttért, azon vidéken az 1552—54. közötti éveket tölthette el; Szebenbe vagy Kolozsvárra távozását homály fedi. A mit kortársa Schesaeus a következő évi széki zsinaton jelenlétéről emlékezetben hagyott, hátrább lesz elmondva. Dávid F.-nek péterfalvi plébánossága idejében 1554. midőn Erdély I. Ferdinánd hatalma alatt volt, Bornemisza Pál ottani r. kath. püspök egyetemes zsinatot akart tartani Gyula-Fejérváratt a reformatio tovább terjedése megakadályozása végett, meghívta arra a beszterczei káptalan-köri papságot is egy feddő s egy kiengesztelni kívánó körlevélben; az elsőben közpoenitentia tartásra, bűneik megbánására s téves útaikról szivök szerint az TJrhoz visszatérésre híva fel őket; a másodikban a zsinat azon czéljával ismertetve meg: hogy tanácskozzanak a vallás és keresztény hit iránt támadt egyenetlenségek és meghasonlások felől, meg fogván hallgattatni az egyház minden hív szolgájának szeretettel, szelíden s türelmesen kifejezendő nézete, hogy igy az ellentétes kérdések kiegyenlítetvén, Isten igéje hirdetésében és a szentségek kiszolgáltatásában a vallás egysége s ez által a régi béke és atyafiui szeretet egész Erdélyben és a hozzá tartozó részekben ismét helyre állitassék. A káptalan szász és magyar papsága teljes számban noveinb. 1.—5. tartotta meg gyűlését, s a püspöknek szintén két fölterjesztésben felelt; az elsőben az ellenök felhozott vádakra nézve sajnálatukat nyilvánítván, azokat mint rajok nem bizonyithatókat visszautasították s kérték jövőben megkiméltetésöket. „Ok — igy szólnak — eddig tévelyegtek s az emberi hagyományok hamis ösvényén jártak, de most a szentirás tudós magyarázói által a lelkek egyedüli igaz főpásztorához, Jézus Krisztushoz tértek, evangéliumát örömmel hallgatják, egész lélekkel elfogadják s teljes erejök szerint halálig követni el vannak határozva. Senki sem mondhatja őket kihallgatatlanul és bizonyítás nélkül hitetleneknek s vallástalanoknak, el sem Ítélheti, bármiut vádolják és gyalázzák ellenfeleik személyöket s hittanaikat a püspök előtt. Ok Jézus Krisztus segélyével, a próféták és Mózes törvénykönyve azon helyeit, melyeket a püspök felhozott, elleneikre visszahárintani készek, bebizonyítva, hogy épen azok olyanok a mi-') Erstes Programm des Evang. Gymnasiums zu Bistritz in Siebenbürgen 1852. 4.—16. 11.
