Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
ÉLETE HASZNOS EREDMÉNYEI. 247 mussal szemben folytatott bátor harczaiért. A protestántismus törekvési czélja nem a hierarchia, de az egyetemes papság. Ez mint ideál lebeg a mai legfelvilágosnltabb reformátusok s evangélikusok előtt. Dávid ezt már 1578. valósította. Egy kitűnő theologus igy jellemzi a csaknem letelt két keresztény évezredet. „Péter kora a zsidó, Pálé a pogány, Jánosé az egyetemes kereszténységé/ Az első letűnt, a második közeledik a letűnéshez, az utolsó elkezdődött. Ebben fog a protestántismus lényege egész teljében nyilatkozni. „A protestántismusuak nem áll érdekében, — mondja Schenkel — hogy a rá szállt hagyományos állapotokat minden áron fenntartsa; a legnagyobb erőfeszítéssel küzdött épen azért, hogy a múltak tételei- és intézményeitől megszabaduljon." Dávid Ferencznél e zászlónak és jelszónek hívebb bajnoka nem volt. Neki érdeme, hogy Meliust és társait a háromság tulhaj tásában mérsékelte. Ok valóban eltértek hitalapitóik elveitől s első tiszta hitrendszerétől. 0 azt mondotta: „Az Isten felségesb s méltóságosb fogalom, mint a Szentháromság.“ Luther soha nem imádkozott a Szentháromsághoz, hanem mindig a Krisztus által az Atya Istenhez. Biblia fordításából kihagyta János apostol 1 levele v. r. 7 versét — Pázmány szerént ezt a drága gyémántot, melyre a régiek Arius ellen hivatkoztak ’) — Hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben: Atya, Fiú, Szentlélek és ez három egy. A nagy nevű érseknek — úgy látszik — a tévely becsesebb volt az igazságnál. Zanchi Jeromos strassburgi egyetemi tanár 1551. apr. 5-ki székfoglalójában ez elveit mondotta ki : „Eu mint theologia tanára Isten igéjét tisztán, lelkiismeretem s a szabad vizsgálódás szerint magyarázón, azt értve az alatt, hogy sem egyik, sem másik doctor tekintélyétől nem függök; mert épen az emberi tekintélytől való függésből származtak az egyházban a szakadások, eretnekségek: egyik Zwinglinek, másik Kálvinnak vagy Luthernek mondta magát . . . Mindennek a szentirás, a hit e legfőbb sinormértéke szerint kell megpróbáltatni. Ha Kálvin inkább egyezik a szentirással mint Luther, akkor ez hallgasson, ha ez inkább mint Zwingli, akkor Zwinglinek hell hallgatni.“ Szolgáltatott e valaha valaki ékésszólóbb bizonyságtételt Dávid F. mellett mint Zanchi ?... Kálvin Párisból menekülésekor Angouléme környékén egy barlangban tartott beszédeket s bujdosásában avval kezdette ; Atyámfiái ! keressük az igazságot; Katechismusa I. pontjában azt tanítja, hogy egyedül a szentirást kell követni, minden vegyítés nélkül; a 6-ban: egyedül Istent kell segítségül hívni, a Közbenjáró által. Tanított e egyebet Dávid F. . . . S mit nem követtek el vele Kálvin magyarországi követői ? Öt is Ariánusnak gúnyolták Spondanus és Bellarminus azért, hogy a könyörgés ezen formájáról: Szentháromság, egy Isten! könyörülj mi rajtunk — azt irta, hogy neki nem tetszik, barbárságot árul el. Institutiójában pedig igy irt: Vajha a háromság név eltemettetnék! Gentile elleni egyik polémiájában igy okoskodik : Ha Isten önlényét közölte a Fiúval, vagy egészen tette vagy csak részben: ha részben, fél ) Kalauz . . . 294. 1.
