Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
246 DÁVID FERENCZ üldöző, ő kibékülésre kész, B. harczias természetű s engesztelhetlen ; jelleme tiszta, hajthatlan, B. hajlékony; ez olyan, a kinek szeméből sugárzik a szeretet, finom és nemes, Bossuet ellenkező . . . Tökéletesen hű jellemrajza Dávid F.-nek és Meliusnak. Minden vonás talál rajok. Nem tudnék igazabbat adni róluk... De mindenek felett bizonyítják Dávid F. türelmességet hivatalos iratainál használt pecsétéi. Ez meglepő, sőt egyetlen a történelemben. Az első egy paizs középpontjába helyezett halmon álló húsvéti bárány, zsineggel nyakához akasztott, jobbfelé hátradőlő zászlót tart, melynek nyeléből a zászló első részénél kereszt emelkedik magasra. A paizs fölött négy betű SjTGlLLÜM] T[RAS YLVANDRUM] V[NITARIORUM] M[INISTRORVM] = az erdélyi unitárius papság pecsétje-, a paizs két oldalán a felső részen van két betű F[RANC1SCVS[ D[ A VIDIS] = Dávid Ferencz. A bárány Krisztus emberileg kifejezett jelképe, a kereszt szenvedésének ábrázolója. Ha meggondoljuk, hogy az unitáriusokat a r. katholikusoktól leginkább a keresztről való hittan, mint a háromság jelképes kifejezése választja el, lehetlen meg nem hajolnunk Dávid F. szabadelvű hitbuzgósága előtt, hogy ő, a ki a háromság ellen oly megátalkodott harczot vívott szószéken és irodalomban, nem tartva hívei megbotránkozásától, nem a katholikusok megrovásától, mint unitárius püspök, annyira toleráns, hogy e vallásával homlokegyenest ellenkező pecsétnyomót használta 1). Másik pecsété egy római intaglio, alakja tojásdad, a kőbe vésett idom férfi alakot mutat, arcza szakáltalansága s keresztbe helyezett lábai az ifjabb római férfi istenségek közül Hermest [Mercuriust] gyanitatják; szemben eléfelé áll, fejével kissé jobbra fordulva, baljával oszlopra támaszkodik, jobbját csípőjére helyzi; baljában kígyós bot, jobbjában erszény. Hermes attribútumai. Legyen oka classicismus és régészet iránti hajlam, vagy valamely rá nézve kedves dolog emléke; sőt ha véletlenség vagy divat is: az a tény, hogy egy oly puritán egyház püspöke használta, minő az unitárius, s a mily buzgó hitében Dávid F. volt — minden esetben fölemelkedett lélekre mutat2). Úgy látszik, ebben Kálvin leikével találkozott gondolat i a. 0 azt mondotta: az a nem-keresztény, a ki a Jupiter szobra előtt tette meg áldozatát, épen azt imádta, a kit mi mennyei fény által felvilágosítottak tisztelünk. Irodalmi munkásságát s szónoki erejét méltattam. Csak utóbbi tekintetben jegyzek meg annyit, hogy róla is elmondható Neander ama szintoly szép,mint igaz szava: „a szív teszi avalódi hittudóst“ [Pectus est, quod Theologum fac'd] -, az ő beszédeit s müveit is bízvást mondhatni a szív theologiájának. 0 a protestántismus háláját érdemli a katholicis') Debreczen város pecsété is némi módosítással ez. Hihető, hogy Dávid F. akkor vette fel. midőn még hitte a magyar eklézsiáknak a kereszt megtartása mellett egyesithetését. Dávid F. pecsété zöld viaszba van nyomva s négyszögü papírral födve. 2) Leírása az oklevéllel együtt közölve volt Sárospataki Füzetek 1859. VIII. füzete 779—780. 11. Mindkét pecsét rajza látható: Egyháztört. Emlékek után a kőrajzok in. ív. száma alatt.
