Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
242 DÁVID FERENCZ A BÖRTÖNBEN. nek“ '). Ez jó alkalom volt Blandratának, hogy a lengyel eklézsiáktól a közte és Dávid F. közt fenforgó ügyben megérkezett feleletet elfogadtassa. Kiküldötték az egyházi tanácsosokhoz megolvasás végett, s midőn nov. 1-je elérkezett, az egyházi rendtartások tárgyalását mellőzve, ezt terjesztették elhatározás alá, s hogy elfogadják, a tagokat komoly szigorral figyelmeztették. Sztárai Miklós és Óvári Benedek voltak az elsők, kik aláirták, példájukat a többiek követték; csak hárman : Pictoris Máté, Udvarhelyi János és Erdődi András nem Írták alá. Az egész egyház elfogadása végett következő évi vizkeresztnapra zsinat hivatott egybe, melyen 250 pap közül alig 16—18. nem irta alá, kiknek szigora hallgatás parancsoltatott felőlük további intézkedésig. A körökbe 12 esperes választatott, kik az ekképen reformált egyház hűségére keményen megeskettettek s igy a dolgok új rendje e zsinaton végleg megállapitatott * 2 3). Mig ezek folytak, mig Blan Irata és Socini az országban az igaz unitárius érzést és tudományt a szívekből kiirtani igyekezett, Déva várában mindennap közelebb jutott sirjához az a nagy és nemes férfi, a ki ezeknek teremtője volt. Fáj, hogy élete e szomorú szakáról egyebet nem tudok, mint azt, hogy börtönfelügyelője — ki oda vitetésekor átvette — István tiszttartó volt; de nemzetségnevére ennek sem találtam rá emlékíróinkban. Csak egy inasnak volt szabad hozzá bejárni, Királyfalvi Istvánnak, 8) a kiről azt Írja a krónikás, hogy később itélömester [Protonotarius] lett 4). Úgy látszik ebből, a Báthoriak kedvelt embere volt. Róla fogsága ideje alatt és Kata lányáról, semmi följegyezve nincs. Ferencz fiáról Socini egy önvédelmi irata fennhagyta, hogy Bázelben is tanult s ő annak atyja halála után, a házuknál élvezett jótétemények viszonzásául egyszer 50 olasz koronás, máskor 50 magyar koronás aranyat küldött; Sandius azt Írja róla, hogy az atyja védelmére irt Defensio czímü könyv Írásában Palaeologus Jakabbal és Glirius Mátéval ő is részes 5); gyermekeiről annyi van följegyezve a kolozsvári 1579-ki tanácsi jegyzőkönyv egyik pontjában: „hogy Dávid Ferencz árváinak, az általa Theobald Lector lejöttére költött 73 magyar forint fizettessék ki“ 6)- A véletlen kedvezése, hogy Dávid F. foságban is fentartotta erős lelkének és meggyőződésének egy nevezetes emlékét, azon elegiát, melynek — a mint a hagyomány szól — két utolsó vers-szakát börtöne falára is fölirta. „Kétszer tíz évig szolgáltam — úgymond — a hazát s hívségemet sokszor bebizonyítottam. Ha kérded, mi a vétkem, miért jöttem hazám előtt gyűlöletbe ? az, hogy egy s nem három Istent tiszteltem. Kegyességem, mely az Istent nem engedte sokszorositnom, bűnömmé lett. Hogy a részek nélküli egészet szét nem osztottam, s a végest a végtelennel összezavarni nyelvem nem bírta; hogy a szülöttet féltem az örökkévalóval fölcserélni; hogy elmémet rabbá tenni, a ') Erdélyi Országgy. Emlékek. III. köt. 1877. 143. 1. 2) Defensio . . . xliv.—xlv. 11. 3) Keresztény Magvető xi. köt. 194. 1. 4) Krónika ■ . . Kulcsár István kiadása Pest, 1805, 43. 1. 6j Sandius ... 59. 1. 6) Székely S. Unitár. Vallás Tört. 106. 1.
