Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
DÁVID F. ÖNVALLOMÁSA. 197 az emberiséget Isten állatjából születettnek mondotta, tehát az istenségnek némi része. Mit bolondoskodol Károlyi — kérdi Dávid F. — Sem Servetus, sem Dávid F. vallását nem érted te igazán, mert nem akarod, csak kétfelé kapsz, mint a vízbe haló ember, hamisan proponálsz s abból hamisan okoskodol és magadnak győzedelmet tulajdonítasz ... Eredj, viaskodjál fennen árnyékoddal, vágj keresztül-kasul, csinálj diadalmas koszorút magadnak, mint a gyermek, ki a bürköt török gyanánt vagdalja le . . . 1). Vádolván őt Károlyi, hogy könyveit az emberekre erőszakolja, mint Gritti a sáfrányát, Dávid F. azt felelte rá: akarná, hogy a mint az ő írások szabadon forog és jár közöttük és sokadalomban, vásárokban adatik el: úgy az övéiket is szabad volna közöttök árulni; de nyilván tudva van, hogy ők tiltják. A Gritti sáfrányról azt tudja, hogy az emberekre kiosztották s rákül döfték. Bizony szinte igy van az ő Írásaikkal is — j egyzé meg Dávid F. Melius Péter sok makulatoriumot csinált, s kettőnek, háromnak is dedicálja a jámborok közül, de — azt mondják — nem kér semmit érette. Ha nem kért volna, nem lenne oly díszes palotája a debreczeni piaczon. Nála más a neve: Krisztus palástját kell foldozni. De a palást alatt hypokrita lakik ... Te pedig Károlyi! Pendet Györgygyel mint hordozzátok sáfránytokat, jól tudjuk ... De ti nem vagytok bűnösek, csak mi. Mond meg, mai napig kitől kértünk csak egy tallért is sáfrányunkért ? De a ti szájatok azért szabadon jár - ha a szó tüzes lenne, megégetné azt. De Károlyi öcsém! pulchre mentiri non est verum . . . Avval is vádol minket — mondja Dávid F. — hogy gyakorta a mi boldog fejedelmünknél és királyunknál törekedtünk volna, hogy őket mind életükben, mind tisztességökben elvesztenők. A mi kegyelmes Atyánk és Istenünk a mi hálátlanságunkért az igaz és jámbor királyt jó lelkiismerettel és igaz vallással kihívta közülünk az örök életre és boldogságra. Ezekért az ő vallás tét] éré és bizonyságára nem foghatunk. Hiszem pedig, hogy az Isten egynéhányat azokban megtartott, kik ő felsége körül forgolódtak és hallották, mikor az ellenkező párt felől emlékezet lön: nem hogy mi tüzet gerjesztettünk volna, sőt inkább valamikor ők a szertelenségek és hamis cselekedetek miatt indították ő felségét, mindenkor inkább csendesítettük, és hogy minden bűnötök, a mely törvény szerint büntetésre méltó lett volna, eltávoztassék, alázatosan könyörögtünk.2) Hadd zárja be e résztDávid F. érdekes önvallomása—hogy magyar irói nyelvéről képzetünk legyen — szószerint idézve. »Tudják — úgymond — mind Melius, mind Károlyi, hogy eddig való írásomban személyeket nem akartam sérteni, hanem azt az igazságot, melyet az Ur Isten rám bizott, mind prédikálásommal, mind pedig könyveimnek kinyomtatásával ügyekeztem megoltalmazni. De a jámborok elfeledkezvén mind a külső emberségről, mind a tisztességről : minden rút káromló könyveket, leveleket, szidalmas verseket és minden gyalázatokat, csúfságokat, sőt valamit csak gondolni tudtak — nyilvánvaló ’) Hlih iv, Hhh 1. levél 2. old. 2J Hhh ív, írhlnij levél.
