Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XI. 1570-1571
S AZ UNITÁRIUS HITVALLÁS BEVKTETÍSE. 185 hály által hagyatta helyben, számba sem véve az ellenkezők véleményét.“ J) Haner — valószínűen valamelyik szász káptalanban levő följegyzés alapján — e gyűlésről azt hagyta emlékezetben : „Az unitárius vallás jövő bizonytalan sorsától tartván Dávid F. annak országgyűlésen elintézését a királytól megnyerte. 0 adta elé azt a vásárhelyi gyűlésen a király és összegyűlt főrendek előtt; de a legkomolyabb viták után is sem ő, sem a fejedelem annál többet kieszközölni nem tudott, mint azt, hogy az unitárius vallás nevezet alatt bizonyos szabályok határai között Kolozsváratt maradhassanak.“ ') Borsos Sebestyén csak átalános kifejezésekben : „nagy hánykolódást említ e gyűlésről a religio válogatásban, mert majd fele e városnak is az új eretnekséget vette volt be.“ s) Schesaeus és a medgyesi káptalan a vásárhelyi gyűlésről egy jellemző episód emlékét tartották fenn: „Midőn a király Marosvásárhelyen a templomban a három nemzettel országgyűlést tartott — ezúttal a legutolsót — az ország ügyében folyt fontos tanácskozások után Dávid F. napirendre hozta a vallásos vitakérdéseket, felette sokat s lármáson szónokolt, a többek közt a helybeli pappal is heves szóváltása volt azon szentirási helyről, hol az van mondva, hogy Jézus Krisztus az Istennek jobbján ül. A fejedelem is közbe szólt, kérdezve tőle : mit tesz szerinte az Atya Istennek jobbján ülni? Az Atyjával egyenlő hatalommal uralkodni — feleié a pap. Kik tanítják e magyarázatot? kérdé a király. Az orthodoxus atyák — feleié a kérdezett. A király e szóra elnevette magát, s a gyűlésből bosszúsan eltávozott.“ 4) Forgách előadását az ügy személyi oldalára s az unitáriusok országgyűlési magatartására nézve a személyek, ügy és hely méltósága egyaránt hihetienné teszi; balértesitésének s Ítéletében tévedésének oka János király és az unitáriusok iránti elfogultságában és gyűlölködő szenvedélyében van. Haner azon értesítésének pedig, mintha az unitáriusok vallásszabadsága csak Kolozsvárra szorítkozott volna, mint az országos törvénynyel ellentétben állónak, nincs jogi és történeti értéke. Sőt ezekkel ellenkezőleg a maros-vásárhelyi országgyűlési törvény megvívhatlan védbástyája lesz mindenha az unitáriusoknak, az ügyöket itt diadalra juttató fejedelem hódolat és tisztelet, a hitökért önfeláldozólag küzdött Dávid F. pedig hálás megemlékezés és kegyelet tárgya. II. János Zsigmondnak jutott az a dicsőség, hogy e hitvallást birodalmában alkotmányosan biztosította. Dávid F. megérte az általa hirdetett és védett igazság győzelmét, 1570-re tett jóslata teljesült, a népnek benne való bizalmát kiirthatlanul meggyökereztetve. A vásárhelyi gyűlés után kevéssel márczius 14. a nagylelkű * 2 3 4 ') Forgács, Commentaria Rer. Hungaricar . . . 1788. 621—22. II. 2) Haner . . . 287. 1. 3) Gr. Mikó I. Érd. Tört. Adatok ... I. köt. 28. 1. 4) Schesaeus 1581-ki zsinati beszéde. Teutsch G. T>. . . . Merke . . . 364. 1. Lampe . . . 687. 1.
