Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
124 DÁVID FERENOZ TANAI KRISZTUS ISTENSÉGÉRŐL. fogások átvizsgálása után ezen eredményre jut: „Krisztus az ószövetségben az atyáknak tett, az újban az evangélisták és apostalok által bizonyitott Ígéret teljesülése, a ki Szentiélektől fogantatott, szűztől született, szenvedett, meghalt, eltemettetett, feltámadott, menybe ment; anyjáért ember fiának neveztetik, s hozzánk a bűnön kívül mindenben hasonló: éhezett, szomjuhozott, elfáradt, szomorkodott, megvigasztalódott, tanított, csodákat müveit l), — Atyjáért, az Istenért Isten fúlnak mondatik, mert mindeneket az Atyától vett: tökéletességét, hatalmát, istenségét; szenvedéseivel és keresztfán való halálával a halált meggyőzte s lett nekünk üdvességünk, megigazolásunk, váltságunk; általa van menetelünk az Atyához és az örök életre; neki adatott hatalom Ítélni élők és holtak felett, benne van bizodalmunk s reményünk 2). E tudomány tiszta és érthető. Nem ilyen a mit a pápa követői tanitnak. Szerintük: Krisztus második személy a Háromságban, melyet az Atya öröktől fogva szült, a kivel ez egy állatu, de személyében más; néha azon teremtő Isten, ki az Atya, néha az, ki által az Atya mindeneket teremtett; különb attól, ki idő szerint szűz Máriától született, máskor pedig a megtestesülésért ugyan az, ki az Atya; egy és kettő; nem született, de megtestesült, kettőből lett s szerkesztetett össze: örökkévaló fiúból és időszeréntiből, a ki tehát sem egyik, sem másik. Ki érti meg ezt ? Ki hiszi el, a ki nem vak, az íráson kívüli szemfényvesztő tudományt? az emberi vélekedéseket kiteszi elébe Isten tiszta és együgyü igéjének ? Ki tanította ezeket s hol a szentirásban? 3) Valóban ideje mély álmunkból felserkennünk . . . “ Ezekben vannak összevonva Dávid F. és az ellennézetüek tanai Krisztus fiuságáról; Istenségéről való hitnézeteiket igy adja elé: „Az Isten, Istenség értelme — úgymond — különböző Aristoteles, Plato s a többi philosophusok s különböző a szentirás meghatározásai szerint. A közönséges állat [essentia communis], melyből a személyeket hozták ki, az elsők találmánya, ebből származtatták a vallásban az Istent, kitől mindenek vannak. Az irás is Mózest, Cyrust, a fejedelmeket és bírákat hatalmukért Isteneknek mondja. Erre azonban Pál azt jegyzi meg, hogy noha sok Istenek vannak, nekünk csak egy van, amaz Atya, a kitől mindenek vannak. Megfoghatatlan elmének is mondják némelyek s oly állatnak, mely mindent magába foglal. De ő nem ezeket, ő Krisztussal ezt vallja: Isten ama megmérhetlen, örökkévaló lélek, mely mindeneket teremtett, táplál, betölt, bir és igazgat. Ez az Atya Isten, ki az istenségnek kútfeje, egyedül önmagától való Isten 4). A pápa követői szerint Krisztus istensége az állatból van, személyes istenség, a mit nem vett mástóls), egyenlő a más kettővel... Feneketlen tenger, melybe ő nem kivan bele menni! Szerinte egyedüli, ') Dávid F. Jézus Krisztus Istenségéről irt műve D íve, Dii] és inj levél. 2) ) 55 n 55 n 55 55 55 B ív, Eij levelén. 3) ) 55 55 55 Y) 55 55 55 I) ív, Dmj levelén, E ív 1. levele 1. old. 4) Dávid F. „ „ „ °) Ugyanott F ív, Fnj levél 1. old. 55 15 E ív: mj levelén.
