Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
116 A KOLOZSVÁRI EGYHÁZ ÜGYE. szók voltak, s ámbár a katholikus vallás idejében régen is, midőn misehallgatás, keresztelés, házasok összekötése s halottak temetése alkalmával a magyaroknak a főtemplom használására a szászokkal egyenlő joga volt, soha magyar prédikáczió nem tartatott, magyar plébános nem volt; ha magyar polgártársaik az ellenkezőt bebizonyítják, készek engedni; ha nem, ők képesek állításaikat bizonyitni. A kir. törvényszék a felek előadását és bizonyításait, Zsigmond király 1406. évi kiváltságát és más idézett adományleveleket bírói vizsgálat és megfontolás alá vevén, úgy találta: hogy azok, mind a plébánosválasztásnál, mind a nagy templom használásánál Kolozsvár polgárai egyetemének — tekintet nélkül arra, hogy magyarok vagy szászok — teljes egységét, a közjavak birtoklásában és közügyek intézésében jogegyenlőségét foglalják magukban és biztosítják, meghatározta tehát, hogy a kolozsvári plébánosságot életében bírja Dávid Ferencz a szász nemzet részéről, a ki ha meghal vagy arról lemond, utána a két nemzetbeliek közös választása útján következzék magyar plébános, s igy váltsák fel egymást minden időben. Továbbá az iskolában, ha az igazgató \JRectof\ magyar, a segédigazgató [Lector] legyen szász, mindkettő tudós férfi, a kik képesek a tanuló ifjúságot nyomosán oktatni; a nagy templomhoz legyen mindkét félnek egyenlő joga: a melyik évben a város bírája magyar, bírják egészen a magyarok s minden templomi istentiszteletöket és a prédikácziókat benne szabadon tartsák, a szászok ez évben magukat attól távol tartván, használják a kisebb templomot; mikor pedig szász a város birája, akkor használják csak ők, a magyarok pedig a kisebbet; mert meg nem engedhető, hogy akár egyik, akár a másik jogot, mely Kolozsvár összes polgárságának adatott, a közönség nevében csak egyik fél birtokolja, különben is vératyafiak s ugyanazon erkölcsi testület tagjai közt időmúlás nem lehetvén, s a királyi adománylevélben sem lévén kifejezve, hogy a fenforgó jogok és birtokok a város akár kizárólag szász, akár magyar polgárainak adományoztattak volna. A városi ügyek igazgatását illetőleg az 1458. adott adománylevél bővebb kifejtésével a királyi törvényszék azt Ítélte: hogy jövőben a százférfiak közül 50-t kizárólag magyarokból a magyar, 50-t kizárólag szászokból a szász polgárság válaszszon, az 50 magyarból azután választassák 6 magyar, az 50 szászból 6 szász esküdt polgár; ezen két rendbeli választás után mindkét nemzet közakarata és választása útján állíttassák be a város birája, egyik évben magyar, másikban szász, egymást felváltólag; egyházfi is közválasztás útján egyenlő hatáskörrel legyen kettő, egyik magyar, másik szász, a kik a templomi s egyházi jövedelmeket egyetértve vegyék be, adják ki, minden évben számot adván róla. A szegények városi kórházában a felügyelő az összes városi polgárok közakaratával választassák, egyik évben magyar, másikban szász ; a szegények tekintet nélkül nemzetiségökre, egyformán fogadtassanak be, a kórház jövedelméről is külön számadás tétetvén. Az is kimondatott az ítéletben, hogy háború idején a szász polgárok egyenlő számban álljanak zászló alá, ha zsoldosokat állitnak, felét fogadják a magyarok, felét a szászok; a várkapukhoz