Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
A KOLOZSVÁRI EGYHÁZ ÜGYE. 117 két kulcs készítessék, egyik álljon a magyarok, másik a Szászok által választott egyén kezénél, kiknek egymás tudása nélkül a kapuk kinyitása nem lesz szabad; a városi adók, díjak és gyűjtések [cóllecta] szedésére négy magyar és négy szász polgárnak közakarattal választása s azok által kezeltetése szintén megitéltetett; a polgári és bűnügyekre nézve a királyi törvényszék Ítéletében első hatóságnak a királyi és városi bird, másodiknak a 12 városi esküdt polgár, harmadiknak a királyi udvar állapíttatott meg. A ki ez Ítélet egésze vagy valamely pontja ellen vét, büntetésül becsülete, szabadságlevele, kereseti joga és a fenforgó kereset tárgyának elvesztése szabatott ki.“ 1). Az ítélet jun. 1. kelt, kihirdetése végett a 13-ik napon a kir. törvényszék elnöke mindkét felet a kir. udvarba hivatta s nagyszámú udvari nemesség, magyarok, ráczok, oláhok gyűltek össze a nagy palotába. Ott volt a fejedelem is. A bird az Írásokat elébe tette s rövid beszéd után az itélőmestert felhívta, hogy az ítéletet vagy is ríj egyességlevelet magyarázza meg, a mit meg is tett . . . így osztotta meg kanczellár Csáki Mihály •—jegyzi meg a krónika iró — nekünk szegény németeknek minden szabadságainkat, többet adva a kolozsvári magyaroknak, mint a mennyit panaszlevelökben kívántak, szabadságlevelünket megsemmisítette és eldobta, a mi személyünkben a német nemzet ellen való született gyülölségét igy mutatta meg, mérges dühét kielégítve . . . Égnek örök Istene! te igazságos bíró! — ily ingerülten végzi tényelbeszélését — boszuld meg ezt a veszedelmes emberen és társain s mérges nemzetségén. Mi szegény bűnösek vagyunk s hozzád édes Istenünkhez hálátlanok voltunk . . . “ 2). A szászok és Dávid F. között volt személyes jó viszony itt egészen megszűnt. A mint 1559. Kálvin vallására térése egyházi, úgy most a magyar polgárok egyenjogositása által a politikai és nemzeti egybekötő kapocs is szétszakadván: nemcsak ő veszítette el régi barátai s jóakarói rokonszenvét teljesen; de szülő városa Kolozsvár is a szász városok polgári kötelékéből kizáratott. Az ős erejű, munkás, müveit germán telep százados törzsén új életerőben virult idő teltével az erdőntuli Magyarország legszabadságszeretöbb s legalkotmányosabb érzelmű magyar polgári községe; itt vert gyökeret s tartotta fen magát háromszázad harczai és szenvedései között az unitárius hitvallás, henső erőben máig meg nem törve, tetterőben meg nem lankadva, s város és vallásfelekezet mint eddig, ezután is az idők végtelen során át a magyar királyság irányában kötelességeit mindenben teljesitendi. Azonban Dávid F. és hitrokonai nem élvezhették békében sem vallási, sem politikai vívmányaikat. Melius makacsabb jellem volt, hogysem ezéljáról lemondva fél úton megálljon, sőt önérzete, egyháza, magán és közérdek egyiránt új küzdelemre sarkalta. Megindult tehát az istenegységi hiteszme védői ellen Magyar- és Németországon, ') Deutsche Fundgruben der G-esehichte Siebenbürgens. Gr. Jos. Kemény I. köt. Kolozsv. 1839. Ostermayer krónikája. 71—87. 11. 2) Ugyanott 148—149. 11.
