Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
A KOLOZSVÁRI PIACZI EGYHÁZ ÜGYE. 115 ben kivívja és megállapítsa; éjjel könyvei között tanulva, virasztani s készülni a más nap új küzdelmeire, a nappalt, folytonos beszéd, tudósi vitatkozás, örökös ideg- és kedélyizgalom közt tölteni, szem elöl el nem tévesztve a czélt — a távolban messze világoló s csábosán hívogató isteni fényt — megválasztani s mindig készen tartani a küzdés fegyvereit, támadni és védekezni, előre törni vagy idejében meghátrálni az eszmék mezején, a körülmények szerint; öszpontositni, fegyelmezni s helyesen működtetni az erőket; védni és segitni, mérsékelni és bátoritni társait: nem koczkáztatni a védelmezett ügyet, nem sértve meg soha a koronás főt, a hely és gyűlés méltóságát, a közönség gyöngéd érzelmét; helyre állitni a küzdelem egyensúlyát, midőn az süllyedőben volt, megerősitni az ingadozó félénkeket, visszatartani a messzi előre száguldó bátrakat: ily harcz diadalmas vezetéséhez áttekintő nagy ész, kitartó lélekerő, bátorság és ékesszólás, valódi vezéri tehetség kellett! Dávid F. az volt. 0 e harczot győzelmesen harczolta meg. A czél el lön érve. A Háromság régi scholastikai tudományos rendszere a gyulafej érvári második nagy hitvita tiizében lassanként szétmállott. Az Istenegyseg felséges eszméje hajnali biborszinben ragyogott fel a romok közül, és a századok hosszú sötétéből simává egyengetett úton tűnt elő az unitárius hitvallás. Engem csodálattal tölt el egy ily keresztény főpap képe, lelki hódolatra bir erkölcsi nagyságának látása. E nagy vallási küzdelemnél következményeiben nem kisebb fontosságú jogi harcz folyt le s intéztetett el végképen az ország rendéinek 1568. Gyula-Fejérváratt az áprilisi nyolczadnapos törvényszak gyűlésében. Gyakran megújuló régi egyenetlenség és súrlódás volt t. i. Kolozsvár magyar és szász polgárai között s előbbiek érzékenyen panaszolva adták elé: „hogy a szászok a közöttük 1458. óta fenálló egyesség [Unió] és a mindkét felet megillető egyenlő jogbirtoklás megszegésével a kolozsvári plébánosválasztás és az ott alapított nagy templom használása jogát egyedül élvezik, nem különben a város egyéb ügyeinek intézésében is maguknak több jogot követelnek: a király az ügyet tanácsosai és az ország egybehívott főrendéi törvényszéki ülésében rendelte elhatároztatni. Meghivatta s kihallgatta mindkét fél képviselőit; a magyarok részéről négyen jelentek meg, köztük Szegedi György jegyző s követelték, hogy a régi magyar királyoktól nyert kiváltságok s jelesen a Szilágyi Mihály erdélyi kormányzó által 1458. január 81. adott s Mátyás király által 1468. január 18. megerősített szabadságlevél és azon alapuló egyességök értelmében nekik a nagyobb templom használatára, plébánosválasztásra, száz férfiak, biró, esküdt polgárok, iskolaigazgatók, kórházfelügyelők, egyházfi ak választására, kapuk őrzésére, a közjövedelmek kezelésében részvevősre, szóval : minden városi ügyek intézésére szász polgártársaikkal egyenlő jog adassék, illetőleg az őket kiváltságilag megillető jog adassák vissza, régi egyességök újitassék meg. A szászok részéről szintén négyen voltak jelen, az egyik tisztelendő Dávid Ferencz plébános, s előadták, hogy mind a plébánosválasztásban, mind a nagy templom használatában idomulás állott be, mindkettő birtokában eleitől fogva csak a szá8*
