Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XI prózai müveinek teljes czímlapjai, tartalmuk, terjedelmük s hollétük ismertetésével s bibliograpliiai jegyzetekkel. Mellékelve van Körajznyomatban egy eredeti levele, administrativ és törvényes dolgokban használt kétféle pecsété rajza s különböző életkorából három sajátkezű névaláírása. Arczkópét sikertelenül nyomoztam . . . Midőn Roesner Gottfried Thorn-városi protestáns theologusnak 1724-n szabad nézeteiért jézsuita befolyásra feje vétetett, honfitársai sírköve egyik oldalára e két szót vésették : OSSA ROESNERI. S a német nemzet előtt ma is szent a thorni martyr-emlék. Én ez egész könyvet — mi három század óta az első — hozom neki áldozatul. Egy tettekben gazdag életről szerény emlék; de nekem mindenem, a mit 30 éven át gyüjthettem. A ki megismeri Dávid F. életét s megérti halálát, meg fog rá e kisded mécs halvány világa mellett is emlékezni . . . Régi történeteket beszélek el, nem kivánva múltja s eldődei netaláni tévedéseiért nem-felelős egy felekezetet is bántani a jelenre nem vonatkozó soraimmal. Kérem, fogja fel azt igy az olvasó is. Egy távol eső korszak uralkodó eszméit, közgondolkozását, erős küzdelmei közt olykori botlásait és szenvedéseit tárom fel. Birnunk kell azon okos akaraterővel, hogy ne fájjon szívünk, amikért elődeinké vérzett; ne háborítsa fel lelkünket, a mi velők olykor fegyvert fogatott, hogy viselje férfiason a tapasztalás iskolájában megizmosult értelmünk amaz eszmeharczok és elvviták szenvedélyébresztő hatását, a minél fogva ők hajdan egymást — testvéreiket — börtönbe záratták, száműzették, javaiktól megfosztatták, megölették; hogy a múlt oktasson tövisei szúrása, a jelen bajai közt irányozzan a régi sebek felszaggatása nélkül, hogy leszámolásunk atyafiui legyen, s az egykori szenvedések emlékezetben élő fulánkjai eltűnvén, mint azon egv hon fiai és leányai a kiengesztelődés, keresztény szeretet és testvériesség érzelmeiben olvadjunk össze. Az unitárius hitvallás a tiszta ész, a szeretet és türelem, a jóttevés és megbocsátás vallása. A nagyobb hitfelekezetek irántunk való jó véleményének értéke nagy előttünk. Sokáig voltunk üldözve — megtanultuk ismerni a rokonszenv becsét. Sokszor vétetett el tulajdonunk s méltatlanul szidalmaztak — tudjuk, mily sérthetlennek kell lenni idegen jognak, birtoknak, becsületnek. Gyakran nyomattunk el ■— a tapasztalás tette előttünk édessé a szabadságot, a mi nélkül elkietlenül a földi lét. Nagy szenvedéseken mentünk át — jól esik egyházunknak a béke áldott idejét élni. Az igazságot keressük s róla Isten és emberek előtt bizonyságot teszünk, érette háborúságot is készek vagyunk elszen-
