Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
102 AZ UNITÁRIUS TANOK TERJEDÉSE, más eretnekeitől Isten és Fia ellen ennyi káromlás nem került ki, mint ezektől most. Geryon- és Janus-képekben s háromszögű gyűrű alakjában, hallatlan módon gúnyolták ki a Szentháromságot, s őket Antikrisztusoknak csúfolják. Magyarország még mentve van tőlük, csak az egy Egri Lukács, Dávid Eerencz czimborája kezdette volt titkon mérgét másokra is kiterjeszteni. Elküldötte könyveiket — irja tovább — Buliingernek, most küldi Bezának, s miután azokból láthatják, mily méltatlanul bántják Istent ama kutyák, az ő tisztök az eklézsia jövőjéről gondoskodni. Ne engedjék e dühös fenevadakat a kegyesek seregében büntetlenül dühöngeni. Erősitsék meg a már csaknem ingadozni kezdő eklézsiákat. A mint értesült, a tudós Simler Josiás tanár e tárgyról nemsokára könyvet bocsát közre ; ha teszi, isteni jótétet gyakorland eklézsiáikkal, a mit hogy tegyen meg, kérik, de kérjék ők is, indítsa meg őt legtöbb eklézsiájuk elszomorító állapota, a mi a vélekedések mostani nagy változásában igen sok jámborok lelkiismeretét veszélyezteti. . . .“ ') E levelek 1568. márcz. 28-ról vannak Írva, az 1567-n megjelent • unitárius könyvek és 1568-ki márcziusi fejérvári nagy hitvita utóhatása alatt; de hogy Wittembergbe a Tiszamelléki papságtól 1567. fo' lyamában is, erkölcsi gyámolitást kérő levelek mentek, kitetszik Ribini A egyháztörténetének ez évre tett feljegyzéseiből. „Terjedni látván — irja ő — a wittembergi egyetemi tanárok egész Erdélyben és Magyar- J országon Socin vallását, 1567. májusban Magyarországra, júniusban Er_í délybe levelet Írtak, s bőv szavakban fejezték ki az ő veszedelmük és ilsanyargattatásuk miatti fájdalmakat. Az elsőben Írják, hogy nem sirat- 1 ’hatnák meg eléggé a köznyomort és veszélyt, a mi a Socinianismus ’ ugye miatt az egész emberiségre, főleg pedig egyházukra háramlik, s ' 'Ainnak romlását siettetik, még ha könnyeiknek oly nagy lenne is töme- A$e, mekkora a mellettük elfolyó Elbe-vizén naponként alágördül vagy mennyit a folyamok és tengerek mindennap el- és visszagörgetnek "\in dies volvunt ac revólvunt]. S bár nehezükre esik, hogy az Arius-féle a tévelyek ismét megújulnak, és az igaz Isten iránti kegyesség sokakban ' htüedez, [algerc], bíznak még is, hogy Isten Fiának egyházára s a hulllf lámoknak leginkább kitett erdélyiekre gondja lesz, mert oly hatalmas ’Krisztus őrgondjának segedelme, hogy egyházát Dacia kősziklái között " megvédelmezni bírja. Serkentik azért, hogy az egyenetlenkedések‘ 'tm szűnjenek meg, s kegyes eszközökkel hassanak oda, hogy főleg a 'Üízász eklézsiák, melyek az evangeliom igaz tudományát vallják, Socin ' tévelyeitől menten maradjanak.“ 2) j.l'in j]z ,ív az Unitárius Egyház történetében a szántás-vetés ideje ‘"’völt; a mag jól megmívelt földbe lön elhintve. Csak az isteni gondvi'jkélés védő kegyelme, az erkölcsi világ napjának életadó melege volt ' ^ttkséges, hogy kikeljen s az időnek teljességében aratásra kész gabonává fejlődjék. ’) Lampe . . . 220-223. 11. mhhkI 3) Memorabilia Augustanae Confessionis in Regno Hungáriáé sat. Joannes liibini. 1787. 216. 1.
