Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
AZ 1568-KI ERDÉLYI VALLÁSÜGYI TÖRVÉNY. 103 IX. (1568.) Erdély ez évi vallásügyi törvénye. Dávid Ferencz a gyulafejérvári második nagy hitvitán. Kolozsváratt a magyar polgárság jogot nyer a piaczi nagy templom közös használatára. Az unitárius hitvallás, mint a város megmagyarosodása eszköze. Dávid F. egyház-irodalmi müvei. A fejedelem és az ország nagyjai az unitárius hitvallásra térnek. Dávid F. unitárius püspökké választatik. Egy hagyomány lelkesítő emlékezete. Az 1568. év nagy események éve Dávid F. élete és az erdélyi reformatio történetében, melyek sorát a január 6—18. országgyűlés vallásügyi törvénye nyitotta meg. „Urunk ő felsége — igy szól az — a mint az ennebelötte való gyűlésekben országával együtt végezett a religio dolgáról, azonképen a mostanin is ezt megerősíti, hogy t. i. a prédikátorok minden helyeken hirdessék az evangeliomot, kiki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván; de tarthasson oly prédikátort, a kinek tanítása ő neki tetszik. És ezért senki a superintendensek közül, se mások a prédikátorokat meg ne bánthassák, a religioért senki ne szidalmaztassék, az előbbi constitutiok szerint. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért más bárkit is fogsággal vagy helyétől megfosztással fenyegessen; mert a hit Istennek ajándéka, az hallásból leszen, mely ballás Isten igéje által vagyon.“ ') Mekkora különbség az itt nyilatkozó fölvilágosult s valódi keresztény szellem és a között, mely Német- és Svájczországban, sőt csak a szomszédos határokan kevéssel túl is börtönbe záratta a hit tárgyaiban különbözően gondolkozókat. Mintha Erdély és a Tiszavidék a föld két távoli égöve alatt feküdt volna! Pedig az igazság nem szokta kerülni a világosságot, sőt inkább ragyog a fényben, mint a sötétségben, hol minden színnel egyezik. A tapasztalás azt matatja, hogy ügyökben nem bíznak azok, kik azon igyekeznek, hogy az elmékre békó vettessék s a tudomány fáklyája kialudjék. Nagy elraekorlátoltság, fanatismus kell ahoz, hogy valaki a tisztultabb vallás és kegyesség érdekét, az örök bölcseségnek bennünk levő legvilágosabb képét, az isteni ész szellemét a tudatlanság ködével kívánja elhomályositni, s nagy lelki együgvüség másfelől, hogy az okosság iránti ösztönszerü vonzalommal megáldott ember, a ki az oktalan állatokat épen ebben haladja feljül, Isten e drága ajándékát magától elragadtatni engedje. . . . Mint a természet, égre nyúló kőszálait: oly magasan helyezi e törvény Erdélyt nagy és müveit országok fölébe; örök hirdetője lesz ez János Zsigmond unitárius koronás fejedelem és az akkori törvényhozók bölcsességének, úgy, mint igazságérzetének. A történetírónak joga van e tárgyról büszke önérzettel szólni, kötelessége az ősök szabadelvüségéről tisztelettel emlékezni meg. A vallási türelem Európában az unitárius hitvallás ’) Erdélyi Országgy. Emlékek. II. köt. Buda-Pest, 1877. 343. 1.