Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
ioo AZ UNITÁRIUS TANOK TERJEDÉSE. tóttá, hogy Krisztus magát soha Istennek, teremtőnek nem nevezte, annak neveztetni nem kívánt, az Istent Atyjának és Istenének, végperczeiben is elismerte, tanítványai sem nevezték úgy, előtte legkedvesebb név volt: az Isten fiaBezáró szavaiban összevonva a mondottakat úgy nyilatkozik, hogy művét az együgyüek épülésére, az istenfélők vigasztalására és tanítása végett irta. „Érti —- úgymond — sokak búsulását a mostani háborgások miatt; de jobb megpróbálniok bitókét s az Írásokban való ellenkezést jól eszökbe venni, s most tusakodni azokkal, mint későbben lelkiismeretűkben megbotránkozniok. Szokás a világban, hogy valamikor Isten az ő igéje tisztítását elkezdi, szidalmaztassék igazsága. A próféták, Krisztus és az apostalok ellen is afféle kiáltás volt, hogy a békesség és egyenesség megrontói, amazok okát Krisztus szent Jánosnál a 3 részben, nem az ő igéiben, de inkább az emberekben lenni állítja, midőn igy szól: A világosság a világra jött, de az embereit inkább szerették a sötétséget. . . . Az igazság most sem megy elő háborúság nélkül, mert a sötétség gyermekei fogva tartják a hitetleneket s mindjárt feltámadnak, ha az igazsággal annak országát kezdik ostromolni. Példa erre az apostalok Cselekedeteiben a 19-ik rész. Efesusban a Diána templomában, a hamis isteni tiszteletnek palástja alatt nagy csendesség és békesség vala — Írja az apostal — azért, mert nemcsak a papoknak vala bőséges jövedelmek, hanem az egész országban a főfő mesterek: ötvesek, képirók, képfaragók, gyöngyfűzők nagy fizetést vesznek vala a hamis isteni tiszteletből; mihelyt Pál oda jutott s a hamisság ellen az igazsággal kezdett tusakodni, nemde nem nagy háborúság, vetélkedés és pártütés lön-e mindjárt F Ezért Pált méltán nem lehet feddeni, hanem igen a sötétség szolgáit, kik nem szenvedhetik vala, hogy az ő tévelygések és hamis isteni tiszteletek kimutattassék. így tesznek a mostani időben is azok, a kik a háromságos Istent oltalmazzák, s azt kívánják, hogy az emberek hunyják be szemöket és semmit se lássanak, se halljanak, se olvassanak, hanem a mint ők értik, úgy prédikáljanak és tanítsanak. Gonosz egyenesség és békesség az, mely az Isten és az ő igéje ellen van. Nem a világ bölcsességét kell néznünk, hanem a lélekét, mert ez az, a mit Jézus a keresztényeknek adott. A hívőknek az írással való hadakozás ártalmas nem lehet; mert a mely félnél az igazság van, az ellenkező bizonyságokkal meg nem homályositliató, sőt inkább megerősitetik és az egész derék szentirásnak értelmére világosság szereztetik, a hamisság pedig nyilvánvalóvá lesz. Pál apostol tanácsát kell követnünk, hogy az Írásnak az ő magyarázatát meg ne vessük, a lelket meg ne fojtsuk s el ne öljük, tüzzel-vassal, szidalommal ne kergessük, mert evvel mind Istent, mind lelkiismeretünket megbántjuk.“ . . . :) Dávid F. és társai — úgy látszik — jól ismerték a sajtó hatását, midőn Melius egy latinul és egy magyarul irt könyvére három-három könyvvel feleltek, az első csatornán a felsőbb értelmiség, az utolsón a magyar és székely nép közé juttatván el eszméiket. A képekkel illus’) Eyyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. írod. emlékei XIII. szám.
