Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
96 A NEMZETI NYELV HATÁSA. hitnézetei az akkori tudós-világban s a hazai felsőbb társadalmi körökben, melyek nyelve akkor latin volt. De mivel Melius a négy főbb magyar város népeinek magyarul is kinyomatta Hitvallását, ezek sem mulasztották el azt. Ennek tulajdonítandó tanaiknak a nép zömében elterjedése és meggyökerezése. A könnyen megértett dolog hamar megfogant a lelkekben. Az új hiteszméket az anyai nyelv bűbájos kedvessége észrevetlenül vitte be a szivekbe, vallásos meleget és ihletet keltve föl bennök. Dávid F. két müvet irt magyar nyelven, egyiket a királynak, másikot Mikola Ferencz tudós és tekintélyes magyar főurnak ajánlva, a mivel ügyének a nemességet és a városok miveit polgárságát nyerte meg. Ugyanez időben három erős hittani beszédet tartott a kolozsvári főegyházban, mely külön kinyomatva országszerte elterjedett s azokat e művébe is fölvette. ’) Az első könyvet a király czímere diszesiti két vers-párral; négy részből áll : 1. Miképen homályositatott meg Isten igaz tudománya? 2. Miképen rontatik meg ma is az őLelke ereje által ? 3. Mi az igaz tudomány az Atyáról, Fiúról és Szenti élekről ? 4. Miképen igazodhatik el a keresztény a mostani visszavonásokban ? E mű a fenn ismertetett latinul írottnak népszerűén s élénken szerkesztett kivonata, miben csak a kifejtés és bizonyítás formája más. Az előszóból s részekből idézek némely főérdeküeket. Az ajánló-levélben Istent hivják ítélő bíróul köztük és ellenfeleik közt; hiszik, hogy ha vallásukat megértik, jobban Ítélnek felőlük. Hálát adnak Istennek, a ki őket az emberi vélekedésektől naponként megszabadítja, Krisztus országát liozzájok közelebb hozza s felséges fejedelmök szárnyai alatt kegyetlen elleneik dühétől megoltalmazza; kérik, erősítse meg azt testben, lélekben, hogy az Isten országa az ő birodalmában épülhessen s a választottaknak legyen ebben igaz öröme. Lelkiismeretök bizonysága vigasztalja, hogy ellenségeik megszégyenülnek, mert nem Isten igéjével, hanem szidalommal vetélkednek és oly dolgokat hintegetnek felőlük, miket álmukban sem láttak: hogy ők tanították volna, hogy az asszonyoknak nincs lelke, a bűn oka Isten, egy feleségnél többet tartani szabad. E vádakkal megmutatták, kiknek fiai, s hogy nem követik Isten ama parancsát: Hamis tanúságot ne tégy! ... Az erdélyi reformatioról itt is érdekes részleteket beszél el Dávid F. a miket latin müvéből kiegészítve ismertetni tanuságosnak látom. „1550. úgymond a mise római czeremoniái rontattak el, a miseénekek átalakíttattak, kizáratván az éneklésből a trombita és orgona; eltöröltetett a keresztségbeli kenet [clirisma], a hálántékok olajjal megkenése, nyál, só, gyertya ; °) egyéb megmaradt. 1553. eltöröltettek, az oltárok, faképek, templomi ékességek, czifra papi ruhák, a keresztségben a babonázások, ördögüzés[erorcmfws], kereszthányás, melyek a szászoknál mégmost is [1567.] meg vannak; 1555. Krisztus testének a kenyérben való jelenléte s az idvességnek a szentségekhez hit nélkül kötelezése, a fülbe gyónás, betegek gyóntatása töröltetett el; 1556. a bábák, dajkák paraszt személyek által * 2 ') Egyhágtürt. Emlékek. II. Dávid F. írod. emlékei XII. sz. 2) Ezeket kisebb eltérésekkel latin művében is igy beszéli el.
