Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

X

hogy Dávid F. élete és munkássága tüzetes méltatása által annak értékéről igazságos Ítélet alkotását lehetővé tegyem, annyival inkább, mert az által a nemzeti irodalomnak is némi szolgálatot véltem tehetni, többnyire oly eredeti művek s kéziratok tanulmányozása eredménye lévén dolgozatom, melyeket Íróink nem hogy használtak volna, de nem is igen láthattak.

Elindulok hát járatlan úton, a múltnak vészszel és romokkal teljes sötétéből fölkelteni egy eltemetett nagy szellemet. Legyenek ez igaz sorok elégtétel a szenvedő erénynek; egy csendesen égő fáklya, mely megvilágítja Erdély XVI. századi reformátiója nem egy homályos szakát s erős tusák emlékeit újítva meg, a hit- és lelkiismeretszabadság barátait az igazság és nagy eszmék mellett hív és kitartó küzdelemre bátorítja.

Sok az uralkodó balvélemény az unitárius hitvallásról átalában, így az erdélyiről is; az anyaországban sem ismerik jól, s az európai statistikusok és egyháztörténetirók csak ritkán említik. Tévesen fogják fel legtöbben e vallásnak eredetét, nevét, alapitóját és hitczikkeit. Művem oly élettörténet, mely ezek iránt tájékozást ad. Kitűnik abból, hogy Dávid F. Socini Fausténál sokkal idősb volt, korábbiak és önállók hittani nézetei; hogy Socini hírneves Dávid F. halála után lett, leginkább az ő elitéltetése által és ellene akkor folytatott polémiáiért, mikor ő már — fel a sírból — nem védhette álláspontját; bebizonyul, hogy Dávid F. hitelveinek Arius és Photinus, vagy Serveto és Gentile Bálintéival egyezése nem idegen hitrendszer elsajátítás; de külön tanulmány és önálló elmélkedés eredménye, s a vallás egyetemes történetéből átvett közös tudományi kincs, melynek anyagként felhasználása jogosult; ki fog tűnni, hogy Dávid F. theologiai álláspontja és tanai neki oly sajátja, mint más Írók tulajdon művei, melyekben szintén van idézet és másoktól átvett tudományi elv, tehát, hogy a Dávid Ferencz-féle erdélyi unitárius vallás nem Socini Fausto vallása, az Unitárismus nem Sociniánismus.

Művem beosztásában a vezérelv a történetek időrendi sora. Forrásaim kiváltképen művei, mik a megégetést vagy más módon megsemmisítést kikerülték, s miket gondosság és véletlen, kegyelet és féltés, épen vagy csonkítva, nyomtatásban vagy kéziratban megtartott s nekem használatra egybegyüjtenem sikerült. Ez, úgy vélem, neveli a mű értékét s hívebb tudomást ad Dávid F.-ről, mint az eddigi értesítések.

Az Emlékiratot a Il-ik rész egészíti ki, és pedig I., a forrásul használt oklevelek, zsinati egybebivói s más tarlózatok; II., verses és