Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
KÉT FONTOS TARTALMÚ KÖNYV. 91 ként meg fog szabadulni, mert az Ur az övéit tudni fogja a kísértetekből kiszabaditni. “ Áttérve az erdélyi reformatiora, annak fokozatos fejlődése előadása után azon reményét fejezi ki, bogy a babyloniai Isten is, melyet némelyek személyében háromnak, állatában egynek tanitnak, idővel megszűnik s a szentirás tiszta igéiből mindenek meg fogják ismerni az egyedül való felséges Istent, Krisztus atyját, a kitől mindenek vannak. Minket — úgymond — köt Isten parancsa, bogy simított vagy faragott kövekből oltárt ne csináljunk; el kell vetnünk az emberi bolondság vas fegyverét, s egyházunkat egyszerű kőből kell fölépitnünk, az isteni tiszteletet régi egyszerűségére visszavinnünk; emberi találmányokból Isten oltárára erdőt plántálnunk nem i-jzabad, sem semmi idegenszerü, különböző magból való földi terményt, a mi Babylon és Baal papjai istentiszteletére emlékeztessen. Küzdelmekre készen kell lennünk — igy folytatja. Mózes 40 évi bujdosás után vitte be népét az egyptömi fogságból Canaan földére, elveszítve legjobbjait. A mi bujdosásunk is a római papság lelki fogságából 40 évre terjed. Luther és Zwingli voltak az első vezérek, kiknek az üdvezülést s a szentségeket illető tanai ma is fenn vannak; Erasmus, Cellarius és Serveto az igaz Istenről és Krisztusról az apostolok tiszta tudománya szerint kezdettek tanitni; de ők a szentatyák, conciliumok s a régi egyház tekintélyei oly nagy ellenállásával találkoztak, hogy legjobb vezéreik a küzdelemben elestek. Nagy szégyen ez, s ezért egykor számolniok keilend, hogy maguk a vezérek is egymás ellen támadtak. Olvassa meg bárki Zwingli és Oecolampadius 1548-n Baselben megjelent könyvét, melyben a Luther és Zwiugli közötti kimondhatlan keserűséggel folyt vita van leírva; Kálvin czáfolódó Írásait Servetora, Castaliora és Blandratára, Beza káromló és sértő vitairatát Hesshusiusra és Alciatira, sőt a rég meghalt Origenesre, a hasonlithatlan férfira Erasmusra, századunk díszére, Ochinira, Lismaninra, Gribaldora, Gentilére, Socini Laelio-ra. Olvassa meg Stancaronak és Osiandernek Kálvin és a zürichiek, Wiegandnak és Simlernek Stancaro ellen, Heblernek Melius s ennek amaz ellen irt iszonyú gyalázkodásait s emlékezzék vissza, hogy Luthernek és Zvvinglinek tulajdonítják, hogy az Anabaptisták Zürichben megölettek, Kálvinnak, Serveto, a bernieknek Gentile megöletését. Nem csoda, hogy ily sokára kelle haladni az igaz Isten és fia, a Jézus Krisztus tiszta ismeretének. .De a mint Krisztus lelkének az utána következő századokban az egyháztól eltávolítása elhomályosította az evangeliomot s az ő igaz tudományát: úgy mostani visszatérése ismét napról napra inkább megsemmisíti az Antikrisztust, s visszaállitandja az egyházat eredeti tisztaságába, a mire egyetlen út az, hogy az emberek minden találmányát, a symbolumokat, conciliumi végzéseket, régi szokásokat elhagyván, csak az ó és új szövetség tanúságaira támaszkodjunk, csak azokban higyjünk és azokhoz ragaszkodjunk. Ez által győzött Pál apostol és Luther. Az egyháznak a régi babonáktól megtisztításában tehát úgy kell előhaladnunk, hogy a mi az Isten igéjén kívül van, semmit el ne
