Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
90 KÉT FONTOS TARTALMÚ KÖNYV. imádkoznak azokért, a kik őket átkozzák és üldözik, az elégtételt hívő lélekkel Istenre bízva, a ki a jámborokat atyailag í'eddi meg, szigorúan büntetve a bűnösöket és kevélyeket.“ ') Az I. fejezetben az európai átalános s a külön erdélyi reformatio főmozzanatai, a közvetlenség élénkségével vannak előadva. Minthogy Dávid F. azokban mint vezér vagy superintendens folyvást részt vett, saját tudását, sokszor önmüvét beszéli el, nem hallottakat vagy egyszázaddal később olvasottakat, mint Hermann, Haner és Párizpápai. Ily úton tudni meg amaz események valódi folyamát nem ismétlés, de ismereteinknek az eredeti forrás nyomán hitelesítése. „Sokan csodálkoznak — úgymond — miért nem ment végbe a reformatio egyszerre s miért kezdődik hátulról eléfelé, a kisebbekről a nagy kérdésekre menve ? Képes-e a vak — kérdi — eltűrni a világosságot, ha szemei egyszerre látásra nyilnak föl ? Midőn Jézus egy ilyet meggyógyított — a mint az evangeliomban iratik — élőfáknak látta az embereket. Ha szemeink előtt a nagy sötétség után, az evangeliom teljes fénye egyszerre fölgyult volna, a tömérdek világosság tán látásunktól fosztott volna meg. Isten tanácsából volt, hogy lassanként, fokról fokra haladva deritetett fel előttünk az igazság, mint midőn a kisdedek előbb tejjel éltetnek s lassanként szoktattatnak táplálóbb eledelekhez. Az elvénült világban második Mózes-ként elébb Luther és Melanchton jelent meg, kezdve a symbolumok megújítását ugyszólva a végén: a bünbocsánaton, mcgigazuláson, az indulgentia-árulás eltörlésén, a mit a leghomályosabb látásuak is istentelenségnek láttak; azután a különböző bűvöléseket, a tisztitó tüzet [purgatoriuni], halottak segítségül hívását, a szentelt viz és azon miseénekek eltörlését, melyekkel a papság osztogatta bűnbocsánatát, a mire csak Jézusnak volt hatalma. . , . Zwingli magasabbra emelkedett, a szentségek tana megtisztítására, a templomokból a képek, oltárok, orgonák s más babonás és mythologiai énekek eltávolítására törekedett, de kevesektől pártolva s Luthertől is megtámadva, kevés sikerrel. Utána még eszesebi) férfiak következtek, jelesek a tudományban, hív gondviselői az egyháznak : Bueerus, Oecolampadius, Musculus, Martyr Péter, Kálvin, Ochini és Yiretus. Ezek a pápai hatalmat gyöngítették meg, s a világot az evangeliom igazságában megerősítették. Végre jött Rotterdami Erasmus, a ki burkoltan az Isten egységéről kezdett tanitni, de inkább czáfolva a más nézetüeket, mint saját tanait nyilván megállapítva. Ezt Serveto tette meg, a ki nyíltan tanította Isten egységét, s műveiben az ellenkező tanokat és a sophisták theologiáját kárhozatosnak nyilvánította; de pártolói nem lévén, ellenfele Kálvin által a kegyes lelkek mély megbotránkozására megégettetett; azonban kiontott vére által tudománya megszilárdult, tudós műveiben kifejtett hitelvei sokakat azokról való elmélkedésre bírtak, a mik által a nagy kérdés vitatárgyává lett, s nem lehet kétség iránta, hogy bármily kegyetlenek ellenségei, érjék bár őket a legnagyobb üldözések, az egyház a régi költött Istenektől s a két természetű Krisztustól lassan') Ffjyháztörtén, Emlékek, II. Dávid F. irod. eml. XI. szám.
