Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)
— 24 — s mi is ő benne vagyunk.“ Itt hirdetjük ezt nyiltan, a gyülekezetnek színe előtt. Itt ápoljuk azokat az örök igazságokat, amelyek az emberiséget évezredes törekvéseiben vezérelték s a jó és igaz utján való előhaladását, tisztulását és nemesbedósét előmozdították. Itt találkozik a mi akaratunk felséges összhangban a Mindenható Istennek akaratjával s most, mint ennek hűséges szolgája, majd mint szövetségese és fegyvertársa, harcol kiki a maga módja szerint az Ő országának terjedéséért. Ilyen irányelvek vezetnek bennünket; ilyen vágyak és remények dagasztják a mi keblünket az újonnan épült Isten házában. Ezeknek buzgó hirdetése, ezeknek az igéknek testet öltő hatalma teheti ezt a templomot valóban az Ur dicsőségének hajlékává. „Van Isten, aki nekünk mennyei Atyánk.“ Ezzel a vallomással ajkunkon és szivünkben tesszük le a fiúi szent fogadalmat, hogy mint e templom élő kövei egyek leszünk mindenkoron ami Istenünknek álhatatos tiszteletében és imádásában. A názárethi nagy prófétának, az ember Jézus Krisztusnak könytől és vértől ázott nyomdokait követve, igyekezünk e templomba járók között ébreszteni és fentartani az isteni félelmet és a felebaráti szaretetet, mint minden törvény és minden evangélium örökbecsű alap-elveit. Állj és ékeskedjél soká, örökké, ezekkel a szent erényekkel, Isten háza, ami Urunk dicsőségének hajléka! S amiképpen porszemekből hordottunk össze tégedet, hadd vigyünk innen mindenkor az itt uralkodó szellemből egy-egy jóravezérlő sugallatot, az itt élesztett oltári eleven szénből egy-egy szikrát, hogy ezek által mi közöttünk ez a templom legyen egyúttal II. a tiszta erkölcs őre. Amikor az egy igaz Isten dicsőségére templomot építünk s azt örömeink és fájdalmaink között hálaadó szívvel és lelki megnyugvással látogatjuk, akkor a mi vallásos érzületünkről, erős hitbeli meggyőződésünkről teszünk tanúbizonyságot. És ez jól is van igy. Nincs a világnak az a kincse, gazdagsága, amelylyel ezt a boldogító hangulatot elcserélni hajlandók volnánk. De ez még nem elég az üdvösségre. Az Isten dicsőítése,
