Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)

Alapkőletételkor tartott Istentisztelet.*)

Füzesgyarmaton, 1903. junius 24-én.

—»Oratio. —

A szent írásból tudjuk s Krisztus Urunk is tanította, hogy Isten nem lakik kézzel csinált hajlékban. Tudták azt már az ó-kor népei is, hogy az egész természet Isten temploma, melyben annak Alkotója mindenütt jelen van s egyformán lehet imádni magános hajlékainkban és a hívek gyülekezetében. Mindazonáltal a hivő keblet nem elégítette ki az Urnák magános helyen való imádása. Vágyódtak már a régi nemzetiségek is egy olyan közös szent hely után, hol a világi dolgokat és érzelmeket küszöbön kívül hagyva, egyedül Istent imádhassák. Az első, — ki a szent sátrat szűknek s nem elég felségesnek találta Isten imádására s e végből nagyobb, szentebb s felségesebb hajlékot óhajtott volna épitni — Dávid király volt. Annál is inkább, mert prófétái által mondá az Ur Izrael népének: „építsetek én nekem szentélyt.“ De az emberi érzelmek is egy oly állandó hajlók után vágyódtak s vágyódnak ma is, hol Isten imádására megjelenvén, magokat mintegy a mennyország kapujában képzelvén, istentiszteletük buzgóbbá tétessék s hogy a gyülekezetnek óhaja, imája együtt szárnyaljon fel a magasságban lakozó Istenhez, az emberek édes atyjához. Ily gondolatok vezérelték a nagy Zsoltár irót, Dávidot is, midőn a jeruzsálemi templom felépítését határozta el és annak megvalósításán fáradozott, mely eme szavaiból látható: „én teljes te*) Tartotta : G á 1 f f y Kálmán unitár. hit- és el. tanító.