Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)
16 — hetségem szerint készítettem az én Istenem házának felépítésére bőségesen aranyat, ezüstöt és mindenféle drága köveket.“ Tudjuk ugyan, hogy altemplom építést ő már nemérhette el; ő akkor Abrahámnak kebelén pihent, midőn fia, bölcs Salamon bevégezé a nagy munkát s megépítette Istennek az első templomot Jeruzsálemben. Az eszme, melyet elplántált, azóta is mindig újabb hajtásokat növeszt, s ma már ki tudná számba venni, hány ilyen templomban hangzik föl naponként a könyörgést meghallgató édes Atya nagy neve, diesőitése és imádása. Szent Dávid bölcs terve, Salamon példaadó munkássága lelkesített titeket is füzesgyarmati unitárius testvéreim! Mert a szűk, — Isten imádására nem elég felséges imaház helyett egy felségesebb s magasztosabb czélokra szentelt hajlék épitését határoztátok el. Készítettetek is tehetségtek szerint az Ur házának fölépítésére kincseket. Igyekezzetek is azon, mert kedves az Isten előtt. Megfizet az ur kinek-kinek érdeme szerint. S most, e pillanatban; midőn e helyen, ily szép számmal állunk; midőn az Isten házának fölépitésére ajánlott kincseinket összegyűjtve teszsziik le az Ur lábainak zsámolyához, ünnepélyes érzet hatja át lelkünket. Mert egy oly napot ünnepelünk ma, melyre a jövendő idők nemzedéke hálával gondol vissza. S mintha hallanám ajkaitokról a szent öröm s lelkesedés szózatát, mely vallásos kebleitek legmélyéből piros rózsát font arczaitokon. Ez az öröm s lelkesedés, mely mindnyájunkon van, nem egyéb, mint kifejezése ama szent érzelmeknek, mely a nagy királynak, Dávidnak ajkaira adá a szót: „az Úrnak pitvariba való menetelnek kívánsága miatt elfogy átkozik az én lelkem, az én szivem és testem kívánkoznak az élő erős Istenhez.“ Lelkesüljünk Isten országa épitésének hallatán, sőt anyagi áldozatokat is hozzunk oltárához,
