Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond Izabella gyámsága alatt

29

követeket küldenek János Zsigmondhoz s neki hűséget fogadnak. Maga Majláth is kénytelen volt belenyugodni e határozatba, hogy a portát kiengesztelje.

Az ország kiküldöttei 1541. június első napjaiban Fejérváron megegyeztek Majláth-tal, hogy János Zsigmondnak meghódolnak. A szultán erélyes fermánja elegendő volt, hogy az Erdély felett versengő pártok között béke jöjjön létre. Ezt a békét azonban csak ideiglenesnek tekintették, mert tudták, hogy itt is majd az lesz a nyertes, aki az anyaállamban diadalra jut.

Rare§ Péter moldovai és Radul havasalföldi vajdák 1541. június 27-én a Székelyföldre törtek s a „törökkel rabiának és égetének, az országot János király fiának esketék“.1 II. A Barnaság és Sepsi-, Kézdi- és Csikszék feldúlása után a török-román csapatok Fogaras közelébe vonultak. Majláth kibékült Rare§ Péter moldovai vajdával2 s Báli béggel együtt, aki Majláthnak barátja, ügyeinek intézője volt, a fejedelemséggel biztatgatták Majláthot s Báli bég táborába csalogatták a szultán akaratának meghallgatására, Báli bég aztán az elfogott Majláthot Konstantinápolyba küldte ;3 honnan sohasem szabadult meg.

A Majláthtól való megszabadulás után az 1541. aug. 10-érx tartott tordai országgyűlésen a rendek hűségesküt tettek János Zsigmondnak s követeket küldöttek Izabellához hódolatuk kifejezésére.4 Ezzel jelezték már azt is, hogy a jövő alakulások súlypontja Erdélyben lesz.5

Az Erdélyből érkező hírek állandóan jó hatással voltak Magyarországon is a János Zsigmond ügyére. Izabella már hajlandó volt arra, hogy kibéküljön Ferdinánddal. János Zsigmond gyámjai azonban a főurakkal négy napos tanácskozást tartottak s ennek eredményeképpen kimondották, hogy Izabella és János Zsigmond érdekeinek megvédésére, Izabella édesatyjától, segítséget kérnek. Izabellának könyörögtek, hogy tekintse Magyarország súlyos állapotát és ne távozzék el innen, ne szolgáltassa ki az országot a török prédájának. A szultán csak János Zsigmondot ismeri el Magyarország uralkodójának

1. A Székely Krónika. Tört. Tár. 1880. 637. 1. — 2. Verancsics: ö. m.

II. 73.1. „Mert annak előtte igin ellenségesek valának". — 3. A Székely Krónika. Tört. Tár. 1880. évf. 637. I. — 4, Érd. Orszgy. Emi. I. 28—30. 1. — 5. Lukinich: i. m. 42. 1.