Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
30 és ha a királyné elmegy, Magyarországra is a török terjeszti ki hatalmát: „Hányja meg jól eszében, hová és kinek oltalma alá akarna menni, mert bizonnyal mondjuk: fia, magzatja iránt Ferdinánd király mindig inkább ellenségesen, mintsem barátságosan fog viselkedni. Holott azt a gyermeket, mint aki magyar királytól és magyar vérből származik, a magyarok jobban szeretik, mint Ferdinándot. Benne erősségük szent symbolumát látják és őt reménységük vasmacskájának tekintik. Ne felejtse el Felséged, hogy Felséged Magyarország királynéja és hitbérét nem Lengyelországban, hanem e Magyarországban élvezi, melynek feje és ura: fia“. Izabellát mélyen meghatotta a magyar tanácsos főurak és a gyám eme őszintén kifejezett ragaszkodása, de azért Ferdinánddal tovább folytatta a tárgyalásokat, mert kezdetben a török szövetség és barátkozás sehogy sem tetszett neki. Izabella legfőbb kívánsága az volt, hogy kapják meg János király családi birtokait. Ferdinánd túlsóknak találta Izabella követelését s gondolta, hogy majd könnyűszerrel elfoglalja Buda várát s akkor Izabellának és János Zsigmondnak semmit sem kell adnia. Ferdinánd a veszendőnek látszó nagyváradi békének érvényt akart szerezni, ostrom alá vétette Budavárát. Roggendorf ostromlása alatt a sok ágyúlövés izgatottá, szinte beteggé tette Izabellát. Mikor pedig megtudta, hogy atyja követét nem engedték hozzá jutni, készült, hogy Budáról átmegy a németek táborába. Hiába könyörögtek neki, hogy legyen tekintettel fia jövőjére, Izabella hajthatatlan maradt. „Kimegyek kezületök — mondta a budai tanácsba összegyűlt uraknak — mert én inkább akarok, míg élek, mind az én fiammal keresztyén fejedelöm foglya lenni, hogynem az én fiam török császár után király legyen“.1 Erre „sokat hallgattanak“. Végre Fráter György törte mega csendet. Nem bocsátkozott politikai fejtegetésekbe, hanem kijelentette, hogy ő megesküdött János királynaks „inkább törökké lesz, semhogy Budát átengedje a németnek“.2 A budai tanácskozás után követeket küldöttek Szulejman-1. Bornemisza Tamás budai polgár krónikája. (Verancsics : ö. m. II. 198. 1.) Bornemisza maga is olt volt a budai bíróval küldöttségben Izabellánál, — 2. Veress: i. m. 144. 1,
