Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond Izabella gyámsága alatt

neki s készek érte életüket és vagyonukat is áldozni, fejedelmi székbe beiktatják, de ők is kérik, hogy a fejedelem őket jogaikban, szabadságaikban tartsa meg. Erről a királyné és János Zsigmond meg is adták az erdélyieknek a biztosító levelet, ami az erdélyi fejedelmi hitlevél kezdetének tekinthető. A teljes hatalmat a királynéra ruházták, hogy János Zsigmond nagykorúságáig az országot kormányozza. Meghatározták, hogy az adomány- és kiváltság-leveleket mindketten írják alá.1 A kölcsönös bizalom harmóniát teremtett az uralkodó és nemzet közt s a rend helyreállításával Erdély zilált állapota újra megszilárdult.

„Semmi nagy dolgot nem végeztek az országgyűlésen azonkívül, hogy Dobot elfogták“,2 írta Serédy Ferdinándnak a kolozsvári országgyűlésről, de hát amit ott határoztak, az Ferdinándnak csakugyan „semmit“ jelentett.

Az Erdélyben megindult normális életet megzavarta a nagyravágyó Bebek Ferenc, aki már háromszor változtatta meg pártállását. Most megint János Zsigmondhoz csatlakozott, ezért jutalmul a vajdai széket kívánta s ezen kívül Gyalut és Kolozsmonostort, hogy „legyen hol meghálnia, ha Erdélybe jön“.3 Miután egyiket sem kapta meg, a fejérvári országgyűlésen (1557.) azzal a javaslattal állott elő, hogy János Zsigmondot el kell szakítani édes anyjától és reá kell bízni a királyfi nevelését. Izabella hallani sem akart arról, hogy fiától elszakítsák s most is épen úgy ellenállott e kérdésben, amint Fráter György kérelménél. Ehhez a kellemetlen ügyhöz járult az, hogy a János Zsigmond pártját is aggasztotta a királyné jogkörének a kiszélesítése, ami aggodalmas volt ugyan, de végeredményben az erdélyi fejedelmi hatalom kialakulására vezetett.4 A székelyek lehangolva fogadták Izabellát s többen nem akarták letenni neki a hűségesküt s most még jobban elkeseredtek, mert az országgyűlés kimondta, hogy hűtlenség esetében a székelyek is büntethetők fő- és jószágvesztéssel, továbbá, hogy amit Erdélyben a két nemzet elfogad, az a harmadikra is kötelező. Ezekért írhatta Serédy Ferdinándnak, hogy: „Sokan már is megkezdték bánni, hogy visszajött a királyné“.8

1. Érd. Orszgy. Emi. II. 7. 1. Továbbá: Jakab E.: i. m. 174—75. 1. és Dr. Biró V.: i. m, 11. 1. — 2. Dobót, mert megegyezés ellenére három ágyút és néhány hordó puskaport hozott ki Szamosújvárról, fogva oda visszavitték. 3. Lukinich: i. m. 82. 1. — 4. Biró V.: i. m. 9. 1. — 5. Érd. Orsz. Emi. II. 13, 18. 1.

93