Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
84 Zápolya János Zsigmondot választanák a lengyel trónra, mint sarját a dicső Jagelló dinasztiának", amely család iránt a lengyelek nagy kegyelettel viseltetnek1. Haidenreich közvetítésével, Izabella egy titkárának árulása, s a török csausz utján azt is megtudta Ferdinánd, hogy Izabella már 1552. óta folytat tárgyalást a törökkel, kiknek az a céljuk, hogyha: „Erdélyt elfoglalnák, az ifjú vajdát (t. i. János Zsigmondot) Bécs és Ausztria ellen indítanák". Most Ferdinánd is komolynak ítélte a helyzetet s a pénz helyett Csehországban zálogban levő birtokaiból ajánlott Izabellának. Azonban János Zsigmondot most sem biztosította arról, hogy Oppeln és Rafibor felett souverain jogokat gyakorolhasson, hanem csak anynyit ígért, mindent elkövet, hogy: „az elsőség az ő és leánya iránti tiszteletből, a királyfinak engedtessék át, mint fiának és vejének, aki leányát bírandja nőül“.2 Mikor Haidenreich újabb követségbe érkezett, Izabella és János Zsigmond már akkor közelebb jöttek Magyarországhoz. Haidenreichnak az volt a célja, hogy megakadályozza Izabellának és János Zsigmondnak Magyarországba jövetelét s ezért egyenesen a lengyel király felé vette útját. Haidenreich azonban semmit sem tudott elérni, s a követnek már azt is megnyugvással kellett vennie, hogy „Isten üldözése“ következtében János Zsigmondnak egyik szolgája áldozata lett a pestisnek. Izabella azonban ezalatt a Zemplén megye közelében levő Sanokba költözött, hogy János Zsigmonddal kellő pillanatban bejöhessen Magyarországba. Innen János is írt Magyarországban levő párthíveinek, s iratában : „Isten kegyelméből s a hatalmas császár akaratából Magyarország királya“ címet használta. Egyébként nyugodt várakozásban töltötték az időt. János Zsigmondot Novicampianus, a kiváló tanár és kitűnő nevelő jó úton vezette erényben és kegyességben s felfegyverezte lelkét Isten félelemmel.'* „Naponta megjelenik anyjával a kis vártemplomban a reggeli misére, s olyan nyájas, leereszkedő volt, hogy az udvarban mind gyakrabban feltűnő magyarországi követek nem győzték dicsérni. Oldalán látják állandóan Novicampianus mestert, ki a kis magyar fejedelmet bevezette a tu-1. Szádeczky: i. m. 78. 1. — 2. U. o. 80—83. 1. — 3. Educatione de Giovanni principe. Lásd: Antonii Possevini: Transilvania. 1584. Tont. Rer, Transilv. Ed. Dr. A. Veress. Tom. III. Budapest, 1913. 88—90. 1.
