Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
82 nék neki egy talpalatnyi földet sem Magyarországból, sérti Erdélyből“.1 Ferdinánd erre azt válaszolta, hogy miután Izabella a törököt minden ok nélkül ellene izgatta, felmentve érzi magát mindenféle kötelezettség alól. Radziwil herceg azonban megmondta Ferdinánd követének, hogy most nem annyira Izabellától kell félnie, „mint inkább a királyfitól, akinek már pelyhedzik a bajusza s nagyon vágyik vissza régi hazájába“." Legjobb volna Radziwil szerint, ha Ferdinánd Oppelnt és Ratibort átadná s egyik leányát Izabella udvarába küldené, akiért János Zsigmond bizonyára megfeledkeznék Erdélyről s azután Erdély is a királyfiról. Majd Ferdinánd követe, Haidenreich Varsóba ment Bona királynéhoz, aki szintén hangsúlyozta, hogy „a királyfi már-már ifjúvá fejlődött s önállóan kezd gondolkozni s vádolja anyját, hogy miért hozta ki őt abból a virágzó, szép országból, ide, ahol szükséggel kell küzdeniük“. 0 is azt ajánlotta, hogy elégítse ki János Zsigmondot és Izabellát. Ferdinánd azonban nem bízott Izabellában és megmaradt a régi tartózkodó álláspontján s nem fizetett. Mikor Izabella és Ferdinánd között ennyire kiélesedett a viszony, akkor a helyzetet még nehezebbé tette az, hogy János Zsigmond ellen merényletet követtek el. 1554. júliusában egy magyar ember kihallgatást kért azzal, hogy Petrovicstól hoz izenetet. A gyanús alakot nem bocsátották Izabella elé, de viselkedése annyira feltűnt, hogy később elfogták s ez az ember azt vallotta, hogy őt Ferdinánd bérelte fel arra, hogy János Zsigmondot láb alól eltegye. Azt is vallotta, hogy rajta kívül még tízen is vannak, akik hasonló megbízatást kaptak Ferdinándtól. Vállalkozott is arra, hogy alkalmas helyről megmutatja cinkostársait, de ez a kísérlet eredménytelen maradt. Amíg a bűntársakat nyomozták, a közben 1554. július 18-án éjjel egy és két óra között az utcáról valaki belőtt János Zsigmond ablakára. János Zsigmondnak egyik apródja épen az ablaknál volt s annyira megijedt, hogy hátraesett s ugyanakkor a palota őrök észrevették, hogy három ember állott az utcán, szemben a királyfi ablakával. Feltehetően arra számítottak, hogy a zajra 1. Szádeczky: i. m. 41—45. 1. — 2. U. o, 48. 1.
