Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond Izabella gyámsága alatt

76 forradalmat, Petrovics jő török segítséggel s így visszahelyezik János Zsigmondot. 1553. július 30-án Petrovics 500 lovassal megjelent Debrecenben, ahonnan török-román segítséget kért s e hírre, mind a tiszavidéki elégedetlenkedők, mind a radnóti tábor megmozdult. Mikor az erdélyi vajdák készültek a János Zsigmond ér­dekében keletkezett mozgalom elnyomására, épen akkor érke­zett a portáról egy csausz a szultán fermánjával, melyben ez volt: „János király fiának bejöveteléről mit sem tudunk“. En­nek hatása alatt gyorsan terjesztették mindenfelé, hogy a török nincs összeköttetésben a radnóti tábor és a tiszamentiek moz­galmával, ami János Zsigmond pártjában több embert megin­gatott, annál is inkább, mert a perzsa háborúkkal elfoglalt szul­tán csakugyan most semmit sem tett János Zsigmond vissza­­hozataláért. Erre a túlzók követelték: „hogy siessenek, vágják le a székelyek fejét, majd a farkok nem fognak vagdalkozni“. A vajdák Segesvárra részgyűlést hívtak össze, de a székelyek, akik János Zsigmondot óhajtották királyuknak,1 azon nem je­lentek meg, mire kimondták a székelyek megtámadását.2 Petrovics nem kaphatott megfelelő török segítséget3 s kény­telen volt visszahúzódni, az erdélyi hadak pedig Segesvárról a radnóti tábor ellen mentek, amely akkorra már Marosvásár­helyre vonult vissza s a vajdákkal alkudozást kezdtek. Ezalatt a moldovai vajda csapatai betörtek Erdélybe, Csíkot és Besz­terce vidékét pusztították és János Zsigmond „visszahelyezését követelték tűzzel, vassal fenyegetve.“ A román csapatok, ami­lyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek s nem maradván semmi reményük, a felkelő székelyek kénytelenek voltak hűséget es­küdni Ferdinándnak. Vezéreik: Kendy Antal, a két Patócsy és Bornemisza azonban nem adták meg magukat, hanem Bethlen várába húzódtak, honnan a vajdák kiostromolták őket.4 A felkelők mozgalmát elfojtották, de a hamu alatt égő parazsat kioltani nem tudták. A török segítség, ha késett is, de el nem maradt. Mióta Fráter Györgyöt megölték, a szultán nem fogadta el sohasem Ferdinándtól Erdély adóját, mert nem 1. Ostermayer: i. m. 53. I. — 2. Érd. Orszgy. Emi. 1. k. 452—54. 1. — 3. Szádeczky L. : i. m. 7. 1. — 4, Érd, Orszg. Emi- I- 4 34 — 455. 1, Lásd még Ostermayer i. m. 53. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom