Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond jellemzése
349 szüntette a székelyek intézményeiben azt, mi az ország kormányzásában s a közigazgatás körül oly sok és terhes akadályt gördített folyton folyólag a királyok, vajdák, fejedelmek elé, kiváltságaiknak azon pontjait, melyek eddigelé annyi támamadásnak voltak okai“.1 Szilágyi Sándor azért ismeri el elfogulatlanul János Zsigmond érdemeit, mert eddigelé ő ismerte legjobban az erdélyi történelemnek minden anyagát s azok olyannak mutatták János Zsigmondot, mint amilyennek ő rajzolta. Szilágyit nem vezette felekezeti elfogultság, nem kapaszkodott bele a múlt emlékeinek egyes mondataiba, hanem a történelmi források egész anyagának igazságos szellemét sugározta vissza munkáiban. János Zsigmond testőrkapitánya, Gromo Endre János, akinek szavai igazságában semmi okunk nincs kételkedni, János Zsigmond jellemzéséről és életmódjáról ezeket örökítette meg: „Ami külsőjét illeti, középtermetű, finom, szőke haja van, bőre gyönge halvány, feje közepes, homloka magas, sima; tekintete barátságos és jóakaratú, szemei kékek, arca inkább hosszúkás, orra finom vágású, szája kicsiny, ajkai keskenyek, álla hosszúkás, nehány világos és olyan gyenge szőrszállal, amelyek hoszszabb nézésnél egészen eltűnnek és az ember azt hiszi, hogy egyáltalán nincs bajusza, barkója is szintén olyan, az állán nincs semmi szakáll; nyaka rendes, inkább vékony, de testéhez arányos. Mellkasa domború, karjai, kezei hosszúak és finomak, mégis izmosak, keze különösen szép, inkább nőies, csípője és combjai soványak, de testalkata mégis izmos és férfias. Ami testgyakorlatait illeti, nagy barátja a vadászatnak, a nagyobb vadaknak, szarvasnak, dámszarvasnak, melyekben az ország bővelkedett ép úgy, mint a nyulaknak és madaraknak, kiváltképen kedvét leli a sólyom- és karvalyvadászatban. Nagyon szívesen lovagol s olyan jól, hogy ebben a tekintetben hazájában aligha múlja felül valaki. Kitűnően forgatja a lándzsát és a lőfegyverekkel is szívesen szórakozik, úgy, hogy ezekben senki sincs hozzá hasonló az országban, íjazásban kevesen érik utói s még kevesebben múlják felül. Elég jól fut és táncol, nagy élvezettel birkózik, noha őt ebben sokan felülmúlják, nagyon óhajtaná, hogy ebben a művészetben egy kiváló mestere 1. Szilágyi Sándor: Erdétyország tört. 367. 1.
