Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond jellemzése
350 lenne. Ami szellemi tevékenységét illeti, a zenét nagyon szereli s ezért udvaránál több lengyelt és nehány olaszt tart ... A lanton annyira jól játszik, hogy kevesen múlják felül. A latin nyelvet annyira ismeri, hogy azt érti és gondolatait ki tudja fejezni. Jól beszél magyarul, olaszul, németül, lengyelül, románul és egy keveset görögül és törökül. Természetesen, inkább jókedvű, mint melancholikus, mégis az állandó nyugtalanság búskomorrá teszi őt; barátja a tréfának és mulatásnak és élvezi, ha valakit részegnek lát, ő maga azonban mértékletes az másban. Az édességeket nem szereti, valamint az erős szagot sem, mint amilyen a pézsma s ehhez hasonlók; az erős és jégbehütött bort szereti; nagyon gyorsan eszik s többet, mintamenynyit szervezete megbír és kedvenc ételeitől nem tudja magát visszatartani még akkor sem, ha rosszul lesz tőlük. Ezért és más megerőltetések miatt kólikás fájdalmaktól szenved. Jóakaratú, szelíd és bőkezű, nemeslelkű és törekvő a hadügyekben, mindenütt jelen akar lenni, ahol legnagyobb a veszély és éjjelnappal a lován marad; a hűséges szolgálatokat megfizeti és pedig oly bőven, hogyha mások vissza nem tartanák, neki kévésé maradna, amit ő már el nem ajándékozott. Vallásos lelkületű és nagyon törekszik arra, hogy az igazságot megismerje. Ellensége a halálos büntetésnek s nehezen szánja rá magát, hogy ezzel büntessen; jobban szereti az olasz nemzetet, mint a többi fejedelmek; minden tekintetben erényes“.1 Gromonak ez az értékes és kitűnő jellemzése egész másképen mutatja be János Zsigmondot, mind külsőleg, mind szellemileg, mint ahogy azt Forgách elferdítéseiből láttuk. A másik egykorú, Borsos Sebestyén, krónikájában így emlékszik meg János Zsigmondról: „Ez istenfélő és tökéletes igaz keresztény fejedelem vala, kinél drágalátosabb királya nem volt a keresztényeknek, ki az Isten igéjének ilyen tudakozója letCvolna. Ez a tanítóknak nemhogy rontója lett volna, de inkább nagy oltalmára volt“.2 Miles szász krónikás így ír János Zsigmondról: „A nemes hős valódi tükre volt minden erényeknek; a haza legnagyobb 1. Gromo 1564—65-ben volt János Zsigmond testőrkapitánya. Munkája ma is meg van a firencei könyvtárban. Lásd: Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge. 11. Bd. 35—36. 1. — 2. Borsos Sebestyén Krónikája. Erdélyi Történelmi Adatok. 1. k. 34. 1.
