Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond jellemzése

350 lenne. Ami szellemi tevékenységét illeti, a zenét nagyon sze­reli s ezért udvaránál több lengyelt és nehány olaszt tart ... A lanton annyira jól játszik, hogy kevesen múlják felül. A latin nyelvet annyira ismeri, hogy azt érti és gondolatait ki tudja fe­jezni. Jól beszél magyarul, olaszul, németül, lengyelül, románul és egy keveset görögül és törökül. Természetesen, inkább jó­kedvű, mint melancholikus, mégis az állandó nyugtalanság bús­komorrá teszi őt; barátja a tréfának és mulatásnak és élvezi, ha valakit részegnek lát, ő maga azonban mértékletes az más­ban. Az édességeket nem szereti, valamint az erős szagot sem, mint amilyen a pézsma s ehhez hasonlók; az erős és jégbe­­hütött bort szereti; nagyon gyorsan eszik s többet, mintameny­nyit szervezete megbír és kedvenc ételeitől nem tudja magát visszatartani még akkor sem, ha rosszul lesz tőlük. Ezért és más megerőltetések miatt kólikás fájdalmaktól szenved. Jóaka­­ratú, szelíd és bőkezű, nemeslelkű és törekvő a hadügyekben, mindenütt jelen akar lenni, ahol legnagyobb a veszély és éjjel­nappal a lován marad; a hűséges szolgálatokat megfizeti és pedig oly bőven, hogyha mások vissza nem tartanák, neki ké­vésé maradna, amit ő már el nem ajándékozott. Vallásos lel­kületű és nagyon törekszik arra, hogy az igazságot megismerje. Ellensége a halálos büntetésnek s nehezen szánja rá magát, hogy ezzel büntessen; jobban szereti az olasz nemzetet, mint a többi fejedelmek; minden tekintetben erényes“.1 Gromonak ez az értékes és kitűnő jellemzése egész más­képen mutatja be János Zsigmondot, mind külsőleg, mind szel­lemileg, mint ahogy azt Forgách elferdítéseiből láttuk. A másik egykorú, Borsos Sebestyén, krónikájában így emlék­szik meg János Zsigmondról: „Ez istenfélő és tökéletes igaz ke­resztény fejedelem vala, kinél drágalátosabb királya nem volt a keresztényeknek, ki az Isten igéjének ilyen tudakozója letCvolna. Ez a tanítóknak nemhogy rontója lett volna, de inkább nagy ol­talmára volt“.2 Miles szász krónikás így ír János Zsigmondról: „A nemes hős valódi tükre volt minden erényeknek; a haza legnagyobb 1. Gromo 1564—65-ben volt János Zsigmond testőrkapitánya. Munkája ma is meg van a firencei könyvtárban. Lásd: Archiv des Vereines für sieben­­bürgische Landeskunde. Neue Folge. 11. Bd. 35—36. 1. — 2. Borsos Sebestyén Krónikája. Erdélyi Történelmi Adatok. 1. k. 34. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom