Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
335 és a három nemzet sajátos kiváltságaiban, a közös érdekek kiegyenlítésében s az egyes népfajok pszichológiájában kell keresnünk a magyarázatot a Luther-, Kálvin- es Dávid Ferenc féle reformáció elterjedéséhez. Erdélyben igazolódott, hogy a vallásszabadság a politikai szabadságnak egyik töredéke, vagy ha jobban tetszik, ikertestvére. Ebben a szabadelvű kormányformában találhatjuk legfőbb magyarázó okát az Európában akkor ismeretlen vallásügyi szabadságnak. Ez egyébiránt nem erdélyi különlegesség, hanem logikai szükségszerűség, mert minden országnak törvénye kapcsolatban van az ország sajátos viszonyaival, amint Montesquieu megállapította. Az erdélyi törvények szelleme igaz világításban mutatják János Zsigmondot és tanácsosait, akik vallási téren is a legnagyobb bölcsességgel felismerték a viszonyokat s az idők kívánalmaihoz alkalmazkodtak. A mérsékelt szászság hű maradt nemzeti reformátorához, Lutherhez, de a magyarság s különösen a székelység szabadelvű természeténél, szabadságszereteténél fogva, tömegesen csatlakozik a magyar nemzeti érzésnek és szellemnek leginkább megfelelő unitárius valláshoz. A szabadság elve, szeretete benne van a magyar ember vérében, jellemében. Ez a magyarnak az egyetlen keletről hozott erénye, amit a nyugati kultúra még nem tudott megsemmisíteni. Ha a honfoglaláskori magyarság ősi, pogány Istenében a szabadságot védelmezte, úgy könnyen megérthető, hogy miért csatlakozott oly tömegesen ahhoz a valláshoz, amely a legszentebb egyéni jogainkat általánossá teszi. A fényes múltú Erdélynek legszebb, legnagyobb alkotása a hit- és lelkiismereti szabadság megteremtése, melynek államjogilag való diadalra jutása, törvényesítése a János Zsigmond nevéhez fűződik, ami egymagában is örökkön-örökké tündöklő nevet biztosít János Zsigmondnak és pedig nemcsak Erdély történetében, hanem az egyetemes történelemben is. Erdélyt pedig az európai szellem történetében magas színvonalra emeli, ami kétségtelenül van olyan érték, mint amennyit képviselnek Bethlen Gábornak az európai kavarodásban, a harmincéves háborúban elért sikerei. János Zsigmond, aki az új vallást a románok között is el akarta terjeszteni, a vezető unitárius szellemekkel méltán gon-
